24. HARAGOS DÖNTÉS

 

Hasra fordultam a hálózsákban,várva, hogy az igazság rám találjon. Talán a lavina maga alá temetett. Azt kívántam, bárcsík így lenne. Nem akartam többet tükörbe nézni. Nem volt semmilyen figyelmeztető hang. Valahol kint, Edwárd hideg kezével simogatta összegubancolódott hajamat.

„Rendben vagy?”morogta türelmetlenül.

„Nem. Szeretnék meghalni.”  

„Ez soha nem fog megtörténni. Nem fogom megengedni.”

Nyögtem sóhajtva,” Talán meggondolod magad erről.”

„Hol van Jacob?”

„El ment harcolni,”motyogtam a talajba nyomva arcomat.

JAcob vidáman ment el a táborból – egy óvatos „Mindjárt jövök”-el, - rohant a gleccserig.

Már az egész falka tudott mindent. Seth Clearwater, néma szemtanúja volt szégyenemnek.

Edwárd hallgatott egy darabig.”Ó, „ mondta végül.

A hangjában aggodalom volt, ami még inkább megerősítette a fájdalmamat,hogy a lavinám nem jön elég gyorsan. Felpillantottam rá, pont elég volt, láttam ahogy szemei elrévednek, ahogy hallgat valamit,amit én nem hallhattam. Visszanyomtam fejemet a földre.

Edwárd kuncogása arra ösztökélt, hogy ismét felnézzek, bár vonakodva tettem meg.

„ÉS azt mondtam erkölcstelenül fogok harcolni,”mondta kelletlen csodálattal.”Azt hiszi  én vagyok az etika lovagja.”Ismét végigsimított arcomon, felvillanyozó volt.”Nem haragszom rád, szerelmem. Jacob jóval ravaszabb, annál, hogy esélyt adjak neki. Mindemellett azt kérném, ne kérdezd meg tőle.”

„Edward,”suttogtam a hálózsák anyagába.”Én…Én…-„

„Shh,” hallgatatott el, ismét megsimogatva az arcomat.”Nem úgy értem. Csak arról van szó, hogy bármikor megcsókolhatott volna – ha nem estél volna el előtte – de most nem tudom összetörni a képét. Azt is nagyon élveztem volna.”

„Elestem?”motyogtam érthetetlenül.

„Bella,Tényleg azt hiszed, hogy ez egy nemes tett volt tőle? „Hogy kimegy a dicső csatába, csakhogy utat engedjen nekem?”

Lassan emeltem fel a fejemet, amikor találkozott tekintetem az ő türelmes, megértő szemeivel, pedig ellenérzést vártam volna inkább.

„Igen, ezt hiszem.” Motyogtam és félre néztem. „De nem vagyok dühös Jacob trükkje miatt. Nem volt annyi hely a testemben, hogy elviseltem volna az utálatomat magammal szemben.

Edwárd lágyan felnevetett.”Olyan rossz hazudozó vagy, mindenkinek hiszel, akiben akár csak egy parányi trükk is van.”

„Miért nem haragszol rám?”suttogtam.”Miért nem utálsz?Vagy nem ismered még az egész történetet?”

„Gondolom én egy elég átfogó képet kaptam,Mondta könnyed hangon”Jacob pontos emlékképeket csinált. Épen olyan rossznak éreztem magam a falka szemében, mint a sajátomban. Szegény Sethet émelyítette. De Sam most Jacob oldaláról nézi a dolgokat.

Megráztam a fejem és szomorúan lehajtottam. A sátor éles neylona kaparta a bőrömet.

„Te csak ember vagy,”susogta,megint végigsimítva  a hajamon.

„Ez a legszánalmasabb védelem, amit valaha hallottam.”

„De te ember vagy, Bella. És amennyire csak lehet másképp kéne kívánnom, így ő…Vannak olyan részek az életedben, amit én nem tudok kitölteni. Én megértem ezt,”

„De ez nem igaz. Ezért vagyok én olyan szörnyű. Nincsenek lyukak.”

„Szereted,”mormogta nyugodtan.

Minden részem fájt tiltakozni ez ellen.

„Téged jobban szeretlek”mondtam. Ez volt a legjobb amit mondhattam.

„Igen, én is tudom ezt. De…amikor elhagytalak, Bella itt hagytalak megsebezve. Jacob volt az egyetlen, aki ismét talpra állított. Ez egy kötelék, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni – mindkettőnknek,veled szemben. Nem vagyok biztos benne, hogy ezek a dolgok szétválaszthatóak lennének. Nem tudok neked szemrehányást tenni akármiért is, én tehetek róla.  Megbocsátottál, de az nem ment fel a tettem alól.”

„Tudhattam volna, hogy megtalálod az utat,hogy magadat hibáztasd. Kérlek fejezd be.Nem hiszem el.”

„Mit szeretnél mit mondjak?”

„Azt akarom,hogy dühös legyél, hogy elmondj rám minden rosszat, minden olyan nyelven, amit ismersz. Akarom, hogy kiabálj velem, és mond azt, hogy szedjem a sátorfámat, amire én könyörögve borulnék a lábaid elé, hogy marad.”

„Sajnálom.”mosolygott.”Nem tudom ezt megtenni.”

„És végül ne akarj vigasztalni. Engedd, hogy szenvedjek. Megérdemlem.”

„Nem.”mormogta.

Csendesen hallgattam.”Igazad van. Légy megértő. Ez talán még rosszabb.”

Egy percig hallgatott, majd megéreztem a változást a levegőben.

„Hamarosan vége.”állítottam.

„Igen, már csak néhány perc. Pont elég arra, hogy még egy dolgot elmondjak…”

Vártam. Amikor végül megint beszélt,csak suttogott. „Nagylelkű leszek Bella. Nem kérem, hogy válassz közülünk. Csak légy boldog, és olyan részemet adom, amit szeretnél, vagy semmit, ha az úgy jobb. Ne hidd , hogy adósom lennél, és tartozol nekem.”

Felnyomtam magam a földről, majd felálltam.

„A francba,fejezd ezt be!” kiabáltam rá.

Szemei meglepetten villantak egyet. „Nem – nem értettél. Nem csak azért mondom, hogy jobban érezd magadat, Bella. Tényleg így gondolom.”

„Tudom, hogy így gondolod,”morogtam”Mi van a harccal?Ne most legyél nemes! Harcolj!”

„Hogyan? Kérdezte szemében mély fájdalommal.

Visszakúsztam hozzá, kezeimmel átölelve őt.

„Bánom is , hogy  hideg van. Nem foglalkozom azzal, hogy olyan büdös vagyok, mint egy kutya. Felejtesd el velem, hogy milyen nyomorult vagyok. Felejtesd el őt. Hogy elfelejtsem a saját nevemet is. Szerezz vissza!”

Nem vártam meg a döntését – vagy az esélyt, hogy elmondhassa,hogy egy olyan szörny, mint én nem érdekli. Hozzányomtam a testemet az övéhez,  a számat jéghideg ajkához.

„Óvatosan szerelmem,” motyogta sürgető csókom alatt.

„Nem,”morogtam

Szépen eltolta arcomat egy pár centire. „Semmit nem kell bizonyítanod nekem.”

„Semmit nem akarok bizonyítani. Azt mondtad, bármelyik részedet megkaphatom, amit szeretnék. Így van rád szükségem. És minden részed kell.” Fontam a karjaimat a nyaka köré, és igyekeztem elérni a száját. A fejével felém hajolt és visszacsókolt, de hideg ajkai tétováztak, ahogy megérezte türelmetlenségemet. A testem nyíltan mutatta,hogy mit szeretne. Kezei finoman leállítottak.

„Talán,nem ez a legjobb időpont ehhez,” javasolta, higgadtan.

„Miért ne?”kérdeztem. Nem volt értelme vitatkozni vele. Karjaim lehullottak.

„Először is, mert hideg van.” Emelte fel a hálózsákot a földről és rám terítette.

„Hiba.”mondtam.”Először is, mert te egy különös erkölcsű vámpír vagy .

Kacagott.”Rendben, igazad van. A hideg csak a második dolog. Harmadszor…nos, jelenleg bűzlesz, szerelmem.”

Felhúzta az orrát. Felsóhajtottam.

„Negyedszer, mormogta, a fülemhez hajolva suttogta, Ki fogjuk próbálni, Bella. Tartom magam az ígéretemhez. De nem fogok így reagálni Jacob Blackre.”

Megráztam a fejem és arcomat a vállához nyomtam.

„És ötödször…”

„Ez egy nagyon hosszú lista, motyogtam.

Nevetett.”Igen,de szeretnéd hallani a harcot, vagy nem?”

Mialatt beszélt, Seth övültése hallatszott kintről.  A testem megmerevedett a hang hallatán. Nem vettem észre, hogy kezem ökölbe szorult, körmeim, a kötésbe mélyedtek,egész addig amíg Edwárd finoman ki nem egyenesítette az ujjaimat.

„Minden rendben lesz,Bella, ígérte.” Ügyesek vagyunk, felkészültek, és van néhány meglepetés a tarsolyunkban.”

Hamarosan vége lesz. Ha őszintén nem hinnék benne, nem mennék le oda – itt hagyva téged.

„Alice is ilyen kicsi, „sóhajtottam.

Kacagott.”Ez talán problémát okoz…ha tegyük fel valaki elkapná őt.” Seth vonyítani kezdett.

„Mi a baj?” kérdeztem

„Csak ideges, hogy itt kell dekkolnia velünk. Tudja, hogy a falka kihagyja egy üldözésből,amit szeretne. Megőrül, hogy csatlakozhasson.”

Haragosan néztem Seth irányába.

„Az újszülöttek elérték a nyom végét – ahogy reméltük, Jesper egy zseni – elfogyott az illat a réten, most ketté váltak, ahogy Alice megmondta.” Mormogta Edwárd, meredt a távolba.”Sam vezet minket körbe fejben a rejtek helyre.” Nagyon megfeszült azon,amit hallott, a falka többes számában beszélt. 

Hirtelen lenézett rám.”Lélegezz,Bella.”

Igyekeztem megtenni, amit mond. Hallottam Seth hangját a sátor falán kívül, igyekeztem egy helyben maradni, így nem tört rám a pánik.

„Az első csoport a gleccsernél van. Hallhatjuk a harcot.”

Összeszorítottam a fogaimat.

Felnevetett.”Hallhatjuk Emmetet – annyira élvezi a dolgot”

Vettem még egy levegőt, Sethel együtt.

„A második csoport, most érkezik – még nem sejtenek semmit,nem hallanak minket.”

Edwárd morgott.

„Mi van?” Ziháltam

„Rólad beszélnek.”a fogai csikorogtak.”Eldöntötték,hogy megbizonyosodnak róla, hogy nem menekülsz…Szép mozgás Leah! Hú,nagyon gyors,”mormogta elismerően.

„Az újszülöttek közül egy, megérezte az illatunkat,de Leah ledöntötte,mielőtt bármit tehetett volna. Sam segít neki befejezni. Paul és JAcob egy másikat követ, de az most védelkezik.Nincs ötletük, hogy mit csináljanak velük. Mindkét oldal tettet…Ne, hagyd Samet. Állj el az útjából”mormogta.”Különítsd el – ne engedd, hogy beszéljenek egymással.”

 

Seth vinnyogott.

„Így már jobb, tereld őket tovább a gleccserhez.”Edwárd engedett.  A teste megfeszült, ahogy nézett, mintha indulni akart volna.A kezei még az enyémeken voltak. Az ujjaimat az övéi közé fűztem. Aztán már nem volt ott. A csend bolt az egyedüli figyelmeztető.

 

Seth zihálása törte meg  a csendet- lelasítottam a légzésem – hallgatóztam.

Nem mertem lélegzetet sem venni, éreztem, hogy túl izgatott vagyok, amíg nem éreztem meg, hogy Edwárd mellettem van,akár egy  jéghegy.

 

Ó, ne, Nem. Nem.

„Ki veszett oda? Tőlük valaki,vagy tőlünk?Enyém,minden az enyém. Mit volt a veszteségem?

Olyan gyorsan történt, hogy nem is tudom pontosan felidézni, a lábamon álltam, a sátor szétszakítva   hevert a földön körülöttem. Edwárd utat tört? Miért?

Hunyorogva néztem a fénybe. Csak egy dolgot láttam, Sethet, pontosan mellettem állt,az arca centikre Edwárdétól. Egy percig behatóan nézett minket. A Nap sugarai szikrázóan verődtek vissza Edwárd bőréről, és csillámlott Seth bundáján.

A végén Edwárd keményen suttogta.”Menj Seth!”

A hatalmas farkas eltűnt az erdő árnyékában.

Csak 2 perc lehetett?Olyan volt,mintha órák teltek volna el. Rosszul voltam a tudattól, hogy valami szörnyű dolog történik a gleccsernél. Kinyitottam a számat, hogy követeljem Edwárdtól vigyen oda,és most azonnal. Szükségük volt rá, és rám is szükség volt. Ha a megmentésükhöz el kell hogy vérezzek, akkor megteszem. Kész vagyok meghalni értük, mint a harmadik feleség. Nem volt ezüst fegyver a kezemben, de megtalálom a módját.

Mielőtt még megszólalhattam volna, úgy éreztem mintha repülnék a levegőben. De Edwárd keze szorosan tartott – csak olyan gyorsan mozogtam, hogy az az érzetem támadt, mintha szállnék.

Szembetaláltam magam a kőszikla arccal. Edwárd velem szemben állt, testtartásából tudtam,hogy mi történik. A megkönnyebbülés kitisztított a fejemet, a gyomrom a lábamhoz zuhant. Félre értettem. Megkönnyebbülés – semmi baj nem történhet a gleccsernél. Rémület – a kritikus helyzet itt volt. Edwárd védekező állásba állt – félig – kezét védőn elém hajtotta – ekkor rám tört az undorító felismerés. A szikla mögöttem,akárcsak az ódon házfal Olaszországban,ahol ugyanígy áll közém és a fekete csuhás Volturi katona közé. Valami közeledett felénk.

„Ki?”suttogtam

Szavai vicsorogva hagyták el száját,jóval hangosabban,mint vártam volna. Túl hangosan. Ami azt jelentette,hogy már késő volt ahhoz,hogy meneküljünk. Csapdában voltunk, és nem számított már,hogy ki hallja.

’Viktória”mondta, a szó,mintha átok lett volna. „Ő, nincs egyedül. Keresztezte az illatomat, miközben követte az újszülötteket,hogy lássa mi történik – nem volt szándékában velük harcolni. Csak arra várt, hogy rám találjon, kitalálva,hogy neked is ott kell lenned,ahol én vagyok. Igaza volt. Neked is igazad volt. Ez végig Viktória volt.”

Elég közelvolt hozzá, hogy hallhassa a gondolatait. Újabb  megkönnyebbülés cikázott keresztül rajtam. Ha a Voultirek lettek volna, mind meghaltunk volna. De így, hogy  Viktória volt az, nem mindenkire fenyegető a veszély. Edwárd túlélhette ezt. Jó harcos volt,pont olyan jó, mint Jasper. Ha nem jönnek vele sokan, ki tudja magát verekedni innen vissza a családjához. Edwárd gyorsabb volt bárki másnál. Meg fogja tudni csinálni.

Boldog voltam,hogy Sethet elküldte. Rajta kívűl nem volt segítségünk. Viktória remekül időzített. De a lényeg,hogy Seth biztonságban volt, nem az ezüstös sarkast láttam magam előtt, ahogyan rá gondoltam, hanem az épp csak 15 éves nyakigláb fiút.

Edwárd teste elmozdult – épp csak alig, de jelezte merre kell néznem. Kémleltem az erdő árnyait. Pont olyan volt , mint egy rémálmom, ami el akart kapni.

Két vámpír éles körvonalai látszódtak a táborunk mellett, ahogy figyelő tekintetük minden apró részletet észrevesz. Testük fényes gyémántként ragyogott a fényben. Nem tudtam levenni a szemem a szőke fiúról, - igen csak egy fiú volt, magas és izmos, talán annyi idős lehetett, mint én,amikor átalakult. A szeme – olyan élénk vörös, amit még sosem láttam azelőtt – nem talált engem. Ő volt legközelebb Edwárdhoz, a legközelebbi veszély, nem tudtam ránézni. Mivel tőle pár méterre, kicsit hátrébb Viktória engem nézett.

Narancsos haja világosabb volt,mint ahogy emlékeztem rá, mintha lángolt volna. Szélcsend volt, arca olyan tüzes volt, mintha még mindig élő ember lenne. Fekete szemei szomjasak voltak. Nem mosolygott, ahogy a rémálmaimban – ajkai keskeny vonallá szűkültek. Teste olyan volt, mintha csak egy nőstény tigrisé lenne, amint ugrásra készen várakozik. Vad tekintete ide oda ugrált Edwárd és köztem, de nem veszítette őt szem elől több,mint fél percig. Nem tudott az arcomba nézni, úgy ahogy én tettem. Feszültsége szinte tapintható volt a levegőben. Éreztem a vágyát. Mintha csak a képes lettem volna olvasni a fejében, tudtam mire gondol. Annyira közel volt ahhoz, amit akart – a lényeg,ami több, mint egy éve hajtotta, most bekövetkezhet. A halálom. A terve nyilvánvalóan gyakorlati volt. A nagydarab szőke fiú Edárdra támad. Amint Edwárd eléggé megőrül, Viktória végez velem. Gyors lesz – nincs ideje játszadozni – de mélyreható lesz. Valami nagyon mélyről jövő. Valami amit nem lehet meggyógyítani.  Le akarja állítani a szívemet. Kiszakítva azt mellkasomból. Vagy valami ilyesmi. A szívem dühösen vert, hangosan, mintha mutatni akarná a célpontot neki. Valahonnan az erdő mélyéről egy farkas üvöltés hangzott fel. Mivel Seth nem volt már itt, nem volt ok foglalkozni evvel. Aszőke fiú szeme sarkából nézett Viktóriára,várva a parancsot. Fiatal volt, több szempontból is. Valahogy úgy éreztem, hogy nem lehet régóta vámpír. Erős volt,de ostoba. Edwárd tudni fogja, hogyan győzze le. Biztos túl éli. Viktória állával Edwárd felé bökött, így jelezve a fiúnak a dolgát. „Riley.” Mondta puha, védekező hangon.

A szőke fiú véraláfutásos szeme kitágult az izgalomtól.

„Hazudik neked, Riley,”mondta neki Edwárd.”Hallgass rám. Hazudott neked,pont úgy, mint a többieknek, akik meghalnak a gleccsernél. Tudod, hogy hazudott nekik, rólad is hazudott nekik, hogy valaha is segíteni fog nekik. Ennyire nehéz elhinni,hogy neked is hazudott?”

Nyugodt arcán zavartság futott át. Edwárd kicsit megemelkedett, nyugodtan kiegyenlítve a magasságot.

„Nem szeret téged, Riley.”Edwárd lágy hangja szinte hipnotizált. „Sosem fog. Egy James nevű személyt szeret,te csak egy eszköz vagy a számára.”

Ahogy kimondta James nevét, Viktória vicsorogva húzta fel száját. Rámbámult. Riley összezavartan nézett vissza rá.

„Riley?”kérdezte Edwárd

Riley automatikusan Edwárdra nézett.

„Tudja,hogy meg foglak ölni,Riley. Szeretné, hogy meghaljál, hogy aztán már senkitől ne kelljen tartania. Igen – érted már,ugye? Láttad a szemében az idegenkedést, hogy valami nincs rendben az ígéretével. Igazad  volt. Sosem akart téged. Minden csók, minden érintés hazugság volt.”

Edwár a fiú felé lépett,néhány lépésre távolodva tőlem.  Viktória csak a köztünk keletkező résre figyelt. Meghozta a döntését,én leszek a második,akit megöl – csak a megfelelő pillanatra várt.

Ez idő alatt Riley őrlődött magával.

„Nem kell,hogy meghalj,”ígérte Edwárd, szemét a fiúéba függesztve.”Van út,hogy túléld ezt, azt az utat, amit ő mutatott neked. Nem minden a hazugság és a vér, Riley. Elsétálhatsz most azonnal. Nem kell, hogy meghalj az ő hazugsága miatt.”

Edwárd még közelebb helyezkedett,most még nagyobb rés tátongott közöttünk. Riley túl messze volt, hogy számított volna ebben a percben. Viktória előre dőlt.

„Utolsó esély, Riley,” suttogta Edwárd.

Riley elszánt tekinettel nézett Viktóriára,hogy válaszoljon.

„Ő a hazug, Riley,” mondta Viktória , a számból egy kétségbeesett hang tört elő, a hangját hallva.”Meséltem a képességéről. Tudod,hogy csak téged szeretlek.”

Hangja, nem volt erős, vad, minta amit az arca sugallt. Lágy és magas volt – gyerekes, szoprán csengésű. Ez a hang megőrjítette a szőke fiút, felfújta akár egy rózsaszín rágógumi buborékot. Csillogó fogai nem hagytak kétséget a felől, hogy mit fog tenni. Riley arca megkeményedett. A szemében jele sem maradt kétségnek,sem bármi gondolatnak. Eldöntötte,hogy harcol, Viktóri teste megrázkódott, ujjai begörbültek,és csak arra várt,hogy Edwárd tegyen még egy lépést. Egyikük sem vicsorgott most.

Egy óriássárgás-barna folt repült keresztül, és terítette le Rileyt  a földre.

„Nem!” kiáltott fel hitetlenkedve Viktória gyermeki hangján.

Fél méterrel előttem egy hatalmas farkas ugrott a szőke fiúra.  Valami fehér  és kemény dologba ütközött a lábam a szikla mellett. Megpróbáltam kikerülni.

Viktória egy pillantást sem vetett a fiúra, akit az előbb szerelméről biztosított. Szemeivel csak engem figyelt, csalódottan, hatalmas veszéllyel a szemében.

„Nem,” mondta ismét, fogai között szűrve  a szavakat, amikor Edwárd elindult, hogy az útjába álljon. Riley ismét talpon volt, szinte sértetlenül, szikáran, alattomosan megrúgta Seth vállát. Hallottam a csont ropogását.  Seth felállt,és körözni kezdett. Riley felhúzta a kezeit, ő elveszítette egyik kezét.Csak pár méterrel arréb, Edwár és Viktória táncoltak. Nem pontosan körbe, Edwárd igyekezett közelebb tartani magához, így teret hagyni köztem és Viktória között. Előre hátra lépkedett, keresve a rést Edwárd védelmén. Tökéletesen lopakodott, teljes figyelemmel. Edwárd csak egy pillanattal előbb mozdult, ahogy ki tudta olvasni Viktória gondolatát. Seth kitört Riley mellöl,és valamit magával ragadott és behajította az erdőbe. Riley dühödten üvöltött, de Seth már vissza is ért mellé, Ripley ádázul nézett rá félkarúan.

Viktória úgy ugrált a fák ágain, mintha csak egy torna gyakorlatot mutatna be. Elszakadt,lábait biztonságosan behúzta, miközben szemei felém sóvárogtak, mintha egy mágnes lennék, ami vonzza őt. Láttam ahogyan küzd benne az ölési vágy és a túlélési ösztön. Edwárd is látta ezt.

„Ne, menj, Viktória,” mormogta a korábbi hipnotizáló hangján.”Sosem lesz még egy ilyen esélyed.”

Vicsorgott,sziszegett,de láttam, hogy nem tud otthagyni engem.

„Bármikor elfuthatsz.”dorombolta Edwárd”Gondold át. Ezt akarod, nem igaz? Ezért volt veled James is. Hasznos ha szereted a halálos játékokat. Egy társ, segítség a menekülésben. Nem kellett volna elhagynia téged – hasznára lett volna az ügyességed,amikor elkaptuk Phonenixben.”

Vicsorgás tépte fel a száját.

„Ez az amit te valaha is jelentettél a számára. Butaság ennyi energiát ölni valakibe, aki az első adandó alkalommal elhagy,hogy a saját kedvére vadásszon. Soha nem jelentettél neki többet, mint kényelmet. Tudnám.”

Edwárd szája megrándult, mintha a halántékára léptek volna.

Egy éles sikollyal Viktória visszatért a fákról, és ismét táncoltak. Épp akkor Riley lefogta Seth öklét és ágyékon rúgta, majd a nyakának esett. Seth megtántorodott, válla rázkódott, mintha nehezére esett volna lerázni a fájdalmat. Kérlek, akartam szólni Rileynek, de az arcom izmai nem engedelmeskedtek, nem tudtam kinyitni a számat, hogy kipréseljem magamból a szavakat. Kérlek, hisz még csak egy gyerek! 

Miért nem futott el Seth? Most miért nem fut el?

Riley csökkentette a távolságot, és kőszikla felé tolta, mellém Sethet. Viktóriát hirtelen érdekelni kezdte partnere sorsa. Láttam a szemem sarkából, ahogy felméri a távolságot köztem és Riley között. Seth elkapta Rileyt és visszanyomta, mire Viktória felszisszent.

Seth már nem volt puha. Edwárd köré ment, farka súrolta Edwárd hátát, Viktória szemei elkerekedtek.

„Nem ő nem fog engem bántani,”válszolta meg Edwárd Viktória gondolatát. Pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva közelebb ment hozzá.”Mindkettőnk számára ellenség vagy. Hazudtál nekünk.”

Felhúzta fogait,próbált Edwárdra koncentrálni.

„Nézzd meg közelebbről, Viktória,”mormogta, miközben megpróbálta kizökkenteni Viktória figyelmét.”Tényleg annyira kedveli a szörnyeteg Jamest, hogy egész Sibérián át üldözte?”

Szemei dühösen rebbentek, majd ide oda kapkodott Edwárd, Seth és köztem.”Nem ugyanaz?” vicsorgott gyermeki hangján.”Lehetetlen!”

„Semmi sem lehetetlen,”Edwárd hangja lágy volt,és még közelebb lépett.”Fogadd el,amit szeretnél. Sosem érhetsz hozzá.”

Viktória megrázta a fejét, gyorsan, és megpróbálta kicselezni Edwárdot, de ő azonnal meghiúsított a tervét,mielőtt még végiggondolhatta volna. Arcán a feszültség jele voltak láthatóak, majd mint egy nőstény oroszlán meghajlította testét és előre vetette magát.

Viktória nem egy tapasztalatlan újszülött volt. Halálos volt. Látható volt a különbség közte és Ripley között, és tudtam hogy Seth nem éli túl ezzel a vámpírral a küzdelmet.

Edwárd addig ment, míg össze nem kapaszkodtak , olyan volt mint egy oroszlán és tigris harca. A tánc gyorsult. Valahogy hasonló volt, mint Alice és Jesper tánca a réten, csak az nem volt ilyen tökéletesen koreografálva. Éles ropogó hang hallatszott a kőszikla felől, amikor valamelyikük kiesett az ütemből. De olyan gyorsan mozogtak, hogy  nem láttam a hibákat…

Riley őrült erőszakos balettje alatt szemeit partnerére szegezte. Seth ütése megropogtatta a vámpír egy részét. Riley egy hatalmas ütése a levegőbe emelte Sethet. Seth teste a kősziklának csapódott a fejem felett a szikla recsegett,mintha megrázták volna az egészet. Hallottam ahogy levegőt vesz, majd néhány méterrel távolabb tőlem leugrik a szikla tetejéről.

 

Halk nyöszörgésszűrődött Seth fogaim közül.

Éles szürke kőszilánkok hullottak a fejem mellett a bőrömre. Egy  darabot reflexszerűen elkaptam a jobb kezemmel. Az ujjaim végigsimították az éles követ, nem volt esély a harcra, a testem – nem a következményeken – a harcért kiáltott. Az adrenalin végigszáguldott testemen. Tudtam hogy a tenyerem a kötés alatt ott a vágás. Tudtam, hogy a kezem tiltakozik, tudtam, de nem éreztem félelmet.

Riley mögött, csak azt láttam, a sodró vörös csíkot hagy maga után Viktória haja és mellette a halvány fehér foltot. Könnyezve készültem megtenni azt, amivel biztos lehettem abban, hogy a táncba ő nem fog belehalni.

De melyik?

Riley rám nézett,vörös szemei úgy ragyogtak, mint a drágakő. Fogai Seth bundájába mélyedtek, Kinyitotta a száját, hogy fogait mélyen Seth nyakába fúrja.

A második adrenalin löket,szinte sokként futott végig a testemen, hirtelen nagyon tisztán láttam. Mind a két harc nagyon szoros. Seth annyira elesett volt, és fogalmam sem volt róla,hogy Edwárd győzni fog-e vagy sem. Segítségre van szükségük. Ami élt ad.

Szorosan tartottam a követ,és a patent szétnyílt.

Elég erős voltam? Elég bátor voltam?  Milyen erősen tudom a testemet a kőnek nyomni? Elég lesz ennyi idő,hogy Seth meggyógyítsa kicsavarodott lábait? Meg tud gyógyulni olyan gyorsan, hogy értelme legyen az áldozatomnak?

Feltűrtem vastag pulóverem szabadon hagyva csupasz bőrömet ott, ahol még látszott az előző születésnapomon szerzett vágás nyoma. A vérem  most éjjel elég lesz ahhoz,hogy egy pillanatra megfagyasszon minden vámpírt, ami kizökkenti majd őket. Imádkoztam,hogy beváljon a tervem. Vettem egy utolsó mély levegőt.

Viktória örült zihálásomat hallva. Szemei egy pillanatra megkerestek engem. Kiváncsi düh villant szemében.

Nem tudom pontosan, hogy honnan hallottam a halk hangot, visszaverte a szikla, és fejemben zúgott. A saját szívdobogásom is elég lett volna hozzá. De az utolsó pillanatban, amikor Viktóriára néztem, azt hittem egy ismerős morgást hallok. A következő percben a tánc erőszakosan megszakadt. Olyan gyorsan történt, hogy nem is tudtam felfogni a történéseket. Megpróbáltam felfogni a fejemben a dolgokat.

Viktória egy hatalmas fának repült, majd mintha eltört volna zuhant a földre.  Ezzel egy időben Edward – hihetetlen sebességgel – elkapta hátulról a meglepett Riley karját. Mintha Edwárd a lábát megtámasztva felemelte Rileyt. A kis táborhely megtelt Ripley egetrázó sikolyával. Ezzel egy időben, Seth talpra ugrott, eltakarva a kilátást.

De még láttam Viktóriát. Bár elég nyomoréknak tűnt – mintha nem tudna többé kiegyenesedni – láttam a mosolyt,mint álmomban,vad arcán.

Aztán kitekeredett és felugrott.

Valami kicsi és fehér szállt keresztül a levegőben. Mintha robbanás lett volna, és Viktória megint egy másik fához csapódott, ami ettől kettétört. Lábaira érkezett, de Edwárd már ott volt a helyén. A szívem megnyugodott , amikor láttam hogy nincs semmi baja. Viktória félrerúgott valamit – ami nem messze tőlem ért földet, és rájöttem, hogy mi az.

A gyomrom felfordult.

Az ujjak még mindig egy fűcsomót szorongattak, Riley maga után húzta a kezét. Seth morogva indult felé, de Riley visszavonult. Fájdalmas szemmel nézett a félelmetes farkasra. Fél karját védekezően emelte maga elé. Sath nekirontott, a vámpír félelmetesen sikított. Láttam, ahogy Seth belemélyeszti fogait Riley vállába, és marcangolja,mígnem  egy fémes reccsenéssel, a másik kezét leszakította. Seth rázta a kezét és befutott vele az erdőbe. Riley gyötrelmesen sikított. „Viktoria!”

Viktória nem reagált rá. Csak a partnerére koncentrált. Seth, mint egy rongylabdát kapta fel a sikítozó Rileyt és beszaladt vele az erdőbe. Mikor teljesen eltűntek Viktória megállapította,hogy egyedül maradt.  Távolodni kezdett Edwárdtól és szemében csalódottság égett. „Ne.”dúdolta Edwárd csábítóan”Csak még egy kicsit maradjál.”

Viktória akár egy nyíl szállt el, de Edwárd olyan volt akár egy puskagolyó. Elkapta védtelen hátát, és az éles fáknak nyomta, egyetlen lépéssel vége lett a táncnak. Edwárd szája a nyakára tapadt,mintha csak cirógatná. A Seth hangja minden mást elnyomott. Kierőszakolt egy csókot Majd a vörös lángtenger testetlenül lehullott és elgurult a fák között.

 

Oldal: 24.fejezet
Twilight-New Moon-Eclipse-Breaking Dawn - © 2008 - 2024 - minden-ami-twilight.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat