8.Vérmérséklet

 

 Megint a strandon találtuk magunkat céltalanul bolyongva. Jacob még mindig el volt ragadtatva magától, amiért ilyen jól kitervelte a szökésemet.

„ Gondolod, hogy keresni fognak?”- kérdezte reménykedve.

-„Nem De nagyon mérgesek lesznek ma este” (amiben én biztos voltam)

 Felvett egy követ és behajította a hullámok közé” akkor ne menj vissza” tanácsolta ismét.

„Charlie örülne neki”- mondtam gúnyosan”

 Fogadni mernék, hogy nem bánná

- nem válaszoltam.

Jacobnak valószínűleg igaza van, és ez engem fogcsikorgatásra késztetett.

Charlie bátor produkciója az én Quileute barátaim előtt nagyon igazságtalan volt.

Azon tűnődtem akkor is így érezne- e, ha tudná, hogy a választás igazából a Vámpírok és vérfarkasok közt van.

„mi a legújabb csorda pletyka? „Kérdeztem könnyedén.

Jacob hirtelen megállt megrökönyödött tekintettel nézett rám,

- mi van?- csak vicceltem.

-„ó” és elfordította tekintetét

Vártam, hogy újból elindul, de ő gondolataiba merült

„lehet valami pletyka?”- tűnődtem

Jacob kuncogott egyet.

„elfelejtettem milyen is, ha nem tud mindenki mindent. Milyen, ha van egy csendes zug a fejemben.”

Néhány percig csendbe sétáltunk egymás mellet a köves tengerparton.

-„milyen érzés?”- kérdeztem végre.”Ha mindenki tudja, mi megy végbe a fejedbe?”

Egy pillanatra bizonytalanná vált, mintha nem tudná mennyit fog nekem elmondani.

Aztán mély lélegzetet vet és így szólt,-„Qui megpecsételve.

Ez most már három. Mi pedig kezdünk idegeskedni. lehet, hogy egyszerűbb, mint ahogy a történet mondja…”vágott egy grimaszt és felém fordult, mélyen belenézett a szemembe és szó nélkül felhúzta a szemöldökét.

„mit bámulsz?” –kérdeztem szégyenlősen.

Kieresztette lélegzetét.”semmit.”

Jacob újra elindult. Gondolkodás nélkül kinyújtotta a kezét és megfogta a kezem. Csendesen sétáltunk a kövek között.

- Azon gondolkodtam, hogy nézünk ki kéz a kézben sétálva a parton…. mint egy pár,valószínűleg…. És gondolkodtam, hogy tiltakozzam e, de ez mindig így volt Jacobbal….

Nincs értelme ezen izgatni magam.

„Miért olyan nagydolog Quil megbélyegzése?”- kérdeztem mikor úgy tűnt nem megy tovább.”azért mert ő a legújabb?”

-„Ennek semmi köze hozzá”.

,Akkor mi a probléma?

„Azon gondolkodom mikor jön el az az ídő mikor már nem lepődűnk meg, hogy az mind igaz”

-Motyogta magába

- Na, megmondod? Vagy nekem kell kitalálni?

- Sosem fogsz rájönni. Nézd Quil sosem mászkált velünk egészen mostanáig, érted? --úgyhogy nem sokszor volt Emiliéknél

- Quil Emilit is megbélyegezte? Csodálkoztam

- Nem.” mondtam, hogy ne találgass”. Emilinek ott volt a két unokahúga… és Quil találkozott Clairevel.” nem folytatta

Ezen elgondolkodtam egy pillanatra.” Emili nem akarja, hogy az unokahúga egy vérfarkassal legyen? Ez egy kicsit álszentség” mondtam. De meg tudtam érteni miért ő az, aki így érez eszembe jutottak azok a mély sebek, amik az arcát barázdálják, és egészen lenyúlnak a jobb karjáig. Sam elvesztette az önuralmát, amikor ő túl közel állt mellette. Egy alkalom is elég volt. - láttam a fájdalmat Sam szemében ahányszor csak ránézett arra, amit Emilyvel csinált.

 

„Befejeznéd a találgatást? Nem jól gondolod.”

„Azt a részét Emili nem bánja, csak hát túl korán történt.” „- Hogy érted, hogy korán?”   

Jacob összehúzott szemekkel végigmért, -„Próbáltad már nem kritizálni őket?”

Óvatosan bólintottam.

„ Claire két éves” - mondta Jacob

Elkezdett esni, bosszankodva pislogtam, ahogy az eső cseppek potyogtak az arcomra.

Jacob csendben várt. Nem volt rajta kabát, mint általában.

Az eső sötét nyomokat hagyott fekete pólóján, és végig folyt kócos haján.

„ Quil…. megbélyegzett….egy két évest?”- Végre képes voltam megkérdezni.

„Előfordul” - húzta fel Jacob a vállát, lehajolt egy kőért és az öbölbe hajította.

 Így mondták a történetek „Ö csak egy Baby”

 Sötét szemekkel nézett rám” Quil nem öregszik”- emlékeztetett kicsit csípős hangon

„Csak pár évtizedig kell türelmesnek lennie”- nem is tudom, mit feleljek erre

Próbáltam nem kritikus lenni, de igazából halálfélelem lett rajtam úrrá.

Eddig semmi nem zavart a vérfarkasokkal kapcsolatban mióta megtudtam, hogy nem ők követték el a gyilkosságokat, amivel őket gyanúsítottam.

„ Ítélkezel felettük”,- gyanúsított- „látom az arcodon” - elnézést –mondtam- „de ez félelmetes”- ez nem úgy van.-„Félreérted” védte Jacob a barátait

Én a saját szememmel láttam, hogy milyen ez.

„Egyáltalán nem romantikus ez Quilnek sem most” - tanácstalanul mély lélegzetet vett,

„Ezt nehéz elmagyarázni nem szerelem első látásra inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod őt nem a világ tart hatalmában, hanem ő vonz magához.”

„Semmi sem számít, jobban csak ő bármit megteszel, érte bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé ő akar mindegy, hogy az védő, szerető, barát vagy testvér.”

„Quil lesz a legjobb legkedvesebb báty bárkinek valaha volt. Az egész földön nincs egy kisgyerek, akire jobban vigyáznak, mint arra a kislányra.”

„És később, ha barátra lesz szűksége ő lesz a legmegértőbb és legmegbízhatóbb, akire valaha is számíthat. És amikor felnő, Olyan boldogok lesznek, mint Emili és Sam”

-A végére hangjának furcsa kesernyés éle lett mikor Sam-ról beszélt.

„Van Claire-nek választása?”

„Persze. De miért nem őt választaná a végén? Teljesen összeillenek majd. Mintha csak neki alkották volna a férfit.” -  Csendben sétáltunk egymás mellett, én megálltam, hogy egy követ hajítsak az óceánban. A homokba esett a pár méterre a víz előtt. Jacob kinevetett. „ Nem lehetünk mindannyian olyan borzasztóan erősek.”- Sóhajtott egyet.” Szerinted veled mikor fog megtörténni?”  Azonnal válaszolt flegmán „Soha!” Ez nem valami, amit kontrolálhatunk? Vagy igen? Pár percig néma maradt észre sem vettük, hogy mindketten lelassítottunk, úgyhogy alig haladtunk.” Nem úgy kell lennie.” - ismerte be- De meg kell őt látnod azt, akinek van számban. Gondolod, hogyha még nem láttad, akkor nem is létezik? –kérdeztem hitetlenül- „Jacob még alig láttál valamit a világból.”

 Még kevesebbet, mint én. – Nem még nem -mondta halkan. Szúrós tekintettel a szemembe nézett. De senki mást nem fogok látni Bella. Csak téged látlak. Akkor is, amikor behunyom a szemem és próbálok mást látni.

Kérdezd meg Quilt vagy Embrit! Belebolondulnak mind. Lepillantottam a kövekre. Már nem sétáltunk. Csak az hallatszott, ahogy a hullámok csapdosták a partot. Nem hallatszott az eső a morajlástól.

-       Jobb, ha most haza megyek suttogtam.

-       „Nem”

Ellenkezett meglepődve a következtetéstől. Felnéztem rá és szemében türelmetlenséget láttam.

          

„Az egész napod szabad, igaz? A vérszívó még nem lesz otthon.” Rámeredtem.

„ Semmi rosszindulat” - mondta

-Igen egész nap ráérek. De Jacob…

Bocsánat tartotta fel a kezeit nem leszek ilyen még egyszer. Csak Jacob leszek.

-Sóhajtottam ezen gondolkozol újra….

- Ne törődj velem

- ellenkezett vidám mosollyal- Én tudom, mit csinálok, csak mondd meg, ha megbántalak .- Nem is tudom…

- Gyere, Bella menjünk vissza a házba a motorokért.

- Mindennap motorozni kell, hogy gyakorlatban maradj.

- Igazán nem hiszem, hogy nekem szabad…

- Ki tiltja Charlie vagy a vér- vagy Ő?

- Mindkettő…

Erre Jacob elvigyorodott és hirtelen az a Jacob volt, aki hiányzott napos és meleg. Nem tudtam nem visszavigyorodni.

Az eső elcsöndesedett szitálássá változott.”Nem mondom el senkinek „- ígérte

„Csak az összes barátodnak”- megrázta a fejét kijózanodva és jobb kezét felemelte

„ígérem, hogy nem gondolok rá…”

-       Nevettem - ha megsértem magam az azért lesz, mert elestem

-        tök mindegy mit mondok.

Hátsó utakon motoroztunk La Push körül, míg az esőtől sárossá nem váltak az utak.

Jacob mondta, ha hamarosan nem eszik, valamit belehal az éhségbe.

Mikor a házhoz értünk Billy könnyedén köszöntött, mintha a felbukkanásom többet nem jelentene, csak mintha egy napot szeretnék eltölteni a barátommal. Miután megettük a szendvicset, amit Jacob készített kimentünk a garázsba, és segítettem letakarítani a motorokat. Hónapok óta nem voltam itt –Edward visszajövetele óta-, de ez lényegtelen volt. Ez csak egy délután volt a garázsban, mint akármelyik másik.

„De jó itt”- mondtam neki mikor kivett két meleg üdítőt a szatyorból „hiányzott ez a hely”

Elmosolyogta magát, ahogy körbenézett a fejünk felett lévő műanyagból kovácsolt tetőn

„Ja, meg tudom érteni”minden kényelme a Taj Mahalnak, a kényelmetlenségek és költségek nélkül, ami az Indiába való utazással járna.

„Washington Kis Taj Mahaljára”- emeltem poharam és  ő hozzá koccintotta poharát az enyémhez.

„Emlékszel a tavaji Valentin napra?-  azt hiszem akkor voltál itt utoljára  akkor még minden rendben volt…..úgy értem normális volt ,

„Persze, hogy emlékszem –mondtam nevetve

Egy egész élet szolgálatát cseréltem el egy doboz társalgó szívre, ez nem olyan valami, amit  el is elfelejtek.

-       együtt nevettünk- „ja, igaz is” hmm, szolgálat

-       erre valami jót kell, kitalálnom- azután sóhajtott- úgy tűnik mintha évekkel ezelőtt lett volna egy másik idő egy boldogabb korszak.

  

Nem tudtam vele egyet érteni ez most az én boldog korszakom volt.

Engem is meglepett mikor rájöttem mennyi minden hiányzik az én saját sötét éveimből.

Keresztülbámultam a sötét erdő tisztásán. Újból esni kezdett, de a garázsban jó meleg volt, ahogy Jacob mellett ültem olyan volt mint egy meleg kályha.

Az ujjai a hajamba fonódott, „hogy megváltozott minden”

„Ja” – mondtam miközben kinyújtottam a kezem és megütögettem a motor hátsó kerekét.

„Engem Charli szeret, remélem Billy nem mond el semmit a mai napról”- beharaptam a számat

„Nem fog, nem izgatja fel magát a dolgon, mint Charli. hé, nem kértem bocsánatot, azért amit motorozás közben csináltam elnézést, hogy eláztattalak Charlie előtt nem kellett volna”

„Én is sajnálom”

„Nem én tényleg sajnálom” – rám nézett reménykedve, a nedves kócos fekete haja minden irányba állt az arcát körbefogva.

„Jól van meg van bocsátva”

„Kösz Bells”

Egy pillanatra egymásra vigyorogtunk aztán elsötétült az arca.

„Emlékszel arra a napra, amikor a motort hoztam… valamit akartam kérdezni- mondta lassan-

„de közben még sem akarom megkérdezni”- mozdulatlanná váltam, ez a reakcióm a stresszre ez egy szokás volt amit Edward-tól tanultam.

„csak makacskodtál, mert mérges voltál rám, vagy komolyan gondoltad?”- suttogta-

„Miről van szó” – suttogtam-, de közben tudtam miről van szó.

Rám nézett „Tudod, mikor azt mondod, nem rám tartozik… ha-ha megharap”- láthatóan fájt neki rosszul érintette.

„Jacob…”de torkom összeszorult és nem tudtam befejezni

Behunyta a szemét és mély lélegzetet vett” komolyan mondod” – gyengén megrázkódott és csukva tartotta a szemét

„Igen” – suttogtam

Hosszú mély levegőt vet „Azt hiszem tudtam” – belenéztem az arcába vártam, hogy kinyissa a szemét.

„Tudod ez mit fog jelenteni?” –követelte hirtelen-„érted ugye? Mi fog történni, ha a megállapodást megszegik”

„Akkor elmegyünk” – mondtam halkan

Hirtelen kinyitotta a szemét sötét tekintetében mély harag és fájdalom jelei mutatkoztak.

„A megállapodásnak nincs földrajzi határa Bella. A Dédnagyapáink csak azért egyeztek bele, hogy békét tartanak, mert Cullens megesküdött, hogy ők különbözőek és az emberek nincsenek veszélyben tőlük. Megígérték, hogy többé soha nem ölnek, vagy változtatnak meg valakit. Ha megszegik a szavukat a szerződés érvénytelenné válik, és ők nem különböznek egyetlen vámpírtól sem. Amint azt megalapítják, akkor megint megtaláljuk őket -"

„De Jacob te már megszegted a megállapodást” – mondtam az utolsó szalmaszálba kapaszkodva

„Nem az volt az egyik része, hogy nem beszéltek az embereknek a vámpírokról? És te elmondtad nekem, szóval akkor ez a szerződés semmit sem ér?

Jacobnak nem tetszett az emlékezés a fájdalom a szemében gyűlöletté vált.

„Ja, én megszegtem a szerződést mielőtt hittem volna benne, és biztos vagyok benne, hogy ők informálódtak erről” – bámulta szomorkásan az arcomat nem találva szégyenlős tekintetemet.

 

„Ez nem azt jelenti, hogy kapnak egy esélyt büntetlenül ez nem szemet –szemért 

 Fogat-fogért, csak egy választásuk van tiltakozni az ellen, amit tettem. Ugyanaz a választásunk lesz, ha ők megszegik a szerződést és támadnak

„Elkezdeni a Háborút” – olyan komolyan mondta, hogy beleborzongtam

„Jacob ennek nem kell így történnie”- összeszorította a fogát és azt mondta

„Ez így van” – a nyilatkozata után a csend már hangosnak tűnt.

„Meg fogsz nekem bocsátani Jacob” – suttogtam halkan- abban a pillanatban, amikor kiejtettem a szavakat bár ne tettem volna, nem akartam hallani a válaszát.

„Te nem leszel többé Bella” – mondta

„Az én barátom nem fog többé létezni, nem lesz kinek megbocsátani”

„Ez úgy hangzik, hogy nem” – suttogtam

Egy végtelen pillanatig egymás szemébe néztünk.

„Szóval ez most elköszönés Jacob?”

Gyorsan pislogni kezdett szúrós tekintete meglepetéssé változott.

„Miért van egy pár évünk, nem maradhatunk barátok, míg le nem jár az időnk?”

„ÉVEK” nem Jacob nem évek – ráztam a fejem és humor nélkül nevetni kezdtem

„Hetek inkább, mint évek”

Nem vártam, hogy így reagál.

Hírtelen felugrott és egy hangos pukkanást hallottam amint az üdítős üveg felrobbant a kezében. Az üdítő spriccelt minden irányba engem is eláztatva mintha slagból jött volna.

„Jacob”- kiáltottam reklamálás képen, de aztán csendben maradtam, ahogy láttam, hogy az egész teste remeg a dühtől. Vadul nézett rám és mély morgó hang szakadt fel mellkasából.

Mozdulatlanná dermedtem. A remegés végig futott a testén egyre gyorsabbá vált, míg az egész teste vibrálni nem kezdett. Az alakja homályossá vált…

Összecsikorgatta a fogát és a morgás abba maradt, összeszorította a szemét és nagyon koncentrált, a remegés lelassult egészen addig, hogy már csak a keze remegett

„Hetek” – mondta monoton

Nem tudtam reagálni még mindig le voltam merevedve. Kinyitotta a szemét, de már nem sugárzott annyi düh belőle.

„Egy pár héten belül mocskos vérszívóvá fog változtatni!” – sziszegte a fogai között.

Annyira meg voltam lepődve, hogy nem tudtam védekezni csak némán bólintottam.

Az arca zöldé vált. Egy hosszú szünet után suttogva válaszoltam.

„természetes hisz 17-éves Jacob én pedig napról napra közeledek a 19-hez. Egyébként is mire várjak?”

„Ő az, akit akarok, mi mást tehetek?”

Ezt szónoklatnak szántad? – szavai ostorcsapásként hatottak „bármit, bármi mást”

„Jobb lenne, ha halott lennél, én is jobb szeretném, ha halott lennél.

Összehúzódtam mintha pofon vágott volna, de ez még annál is jobban fájt.

Ahogy végig nyilallt bennem a fájdalom nagyon mérges lettem.

„Lehet, hogy szerencséd lesz” – mondtam neki miközben felpattantam

„Lehet, hogy visszafelé elüt egy kamion”

Felkaptam a motoromat és elkezdtem tolni az esőben. Nem mozdult, ahogy elhaladtam mellette. Ahogy áttoltam a motoromat egy kis tócsán felugrottam rá és berúgtam, a hátsó kerék egy sártengert zúdított a garázs felé és reméltem, hogy őt is telibe találta.

Teljesen eláztam, ahogy keresztülhajtottam a keskeny úton a Cullen ház felé. A jeges szél az esőt ráfagyasztotta a bőrömre legalábbis úgy éreztem és már félúton a fogaim is vacogni kezdtek. A motor nem volt praktikus itt Washingtonban, ahogy esélyem lesz, rá eladom. 

 

Betoltam a motort a Cullen ház barlangos garázsába, és nem lepődtem meg, hogy Alice várt rám a Porsche motorház tetején ülve. Simogatta a fényes sárga fényezést.

„Még nem is volt esélyem vezetni”

„Sajnálom” – mondtam vacogó fogaim közt

„Úgy nézel ki, mint akinek szüksége van egy forró zuhanyra” – mondta érdektelenül és könnyedén talpra ugrott

„Ja”

Kicsücsörítette a száját figyelve az arckifejezésemet

„Akarsz róla beszélni”

„Nem”

Megértően bólintott, de a szeme kíváncsian fürkészett.

„Akarsz ma este Olimpiába menni”

„nemigazán”    

„nem mehetnék inkább haza?” Vágott egy grimaszt

„Ne törődj velem Alice” – mondtam „Maradok, ha neked úgy jobb”

„Köszönöm” – mondta megkönnyebbülve.

Aznap este korán lefeküdtem összegömbölyödve Edward ágyán. Még mindig sötét volt, amikor felébredtem. Kába voltam, de még tudtam, hogy nincsen reggel. Csukott szemmel átfordulva  nyújtóztam egyet  abban a pillanatban rájöttem , hogy evvel a mozdulattal a földre eshetek és visszafordultam. Próbáltam látni a sötétben, de sötétebb volt, mint múlt éjszaka.

A felhőzet túl vastag volt ahhoz, hogy a hold fénye átüssön rajta.

„Ne haragudj”- szólt finoman mintha a hangja része lenne a sötétségnek.

„Nem akartalak felébreszteni”

A testem megfeszült vártam a dühöt, mindkettőnkét, de csak csend volt nyugalom és sötétség a szobában.

Szinte éreztem a levegőben az ízét az édes újratalálkozásnak. Elkülönítve az illatát a leheletétől az űrséget, amikor külön voltunk és annak saját keserű utóizét, valamit, amit tudatosan nem éreztem, míg el nem lettem távolítva.

A köztünk lévő távolságnak még töredéke sem volt. A mozdulatlanság nyugalmas volt, nem úgy, mint a vihar előtti csend, hanem mint a tiszta érintetlen éjszaka egyenletes vihar álmaival.

Nem érdekelt, hogy mérgesnek kellene lennem rá, nem érdekelt, hogy mindenkire mérgesnek kellene lennem. Kinyújtottam kezem és megtalálta övét a sötétségben, majd közelebb húztam magam hozzá. Karjával átölelt és a mellkasára húzott.

A számmal csókolgattam a nyakát, állát, míg rátaláltam a szájára.

Edward lágyan megcsókolt egy pillanatra majd elnevette magát

„Fel voltam készülve egy olyan kitörésre, ami a tomboláshoz képest semmi és ezt kapom?”

„Sűrűbben kellene, hogy feldühítselek”

„Adj egy percet és felkészülök rá”- cukkoltam és újból megcsókoltam

„Addig várok, ameddig csak akarod”- suttogta

Ujjai a hajamba fonódtak a lélegzetem egyeletlenné vált

„Majd talán reggel”

„Ahogy óhajtod”

„Üdvözöllek itthon” – mondtam miközben hűvös szája csókolgatott.

„Őrülök, hogy visszajöttél.”

„Az nagyon jó”

„Mmm” értettem egyet vele, és karjaimat szorosan a nyaka köré fontam.

 

A keze átfogta a könyökömet lassan simogatott lefelé a karjaimon keresztül a bordáimra csúsztatta a kezét onnan a csípőmre és a lábaimat a térdem körül simogatta, ott egy pillanatra megállt átfogta a vádlimat és hírtelen felrántotta a lábamat és a csípője köré fonta.

Elállt a lélegzetem ez nem olyan dolog volt, amit általában megengedett magának.

Hideg keze nem esett, jól de még is melegség öntött el.

A szája a nyakam hajlatát cirógatta

„Ne izguljunk fel túl korán” – suttogta

„De megmondanád mi az, ami ellen ellenkezel az ágyban?”

Mielőtt koncentrálhattam volna annyira, hogy értsem, mit mond oldalra gurult és magára húzott arcomat a kezében tartva elfordította fejem, hogy meg csókolhassa a nyakamat.

Olyan hangosan lélegeztem majdnem elszégyelltem magam miatta, de annyira nem érdekelt, hogy most szégyenlős legyek.

„Az ágy”- kérdezte ismét „Nekem tetszik”

„Nincs rá szükség”- nyögtem

Visszahúzta arcomat az övéhez és a szám az ő szájára fonódott. Most lassan átfordultunk és fölém került. Úgy tartotta magát, hogy ne érezzem a súlyát, de éreztem a hűvös márvány testét, ahogy a testemhez nyomódik. A szívem olyan hangosan kalapált, hogy alig lehetett hallani, ahogy elnevette magát.

„Az nem úgy van” vitatkozott „nehéz lenne a kanapén.” Jéghideg nyelve körbe rajzolta a szám vonalát.

A fejem kóválygott alig kaptam levegőt

„Meggondoltad magad”- kérdezte lélegzetét visszafojtva. (lehet ő gondolta meg az előre kitervelt lépéseit)

„Lehet, hogy több jelentősége van ennek az ágynak, mint ahogy én eredetileg gondoltam”

A szívem hangosan kalapált szinte fájdalmasan, ahogy vártam válaszát

Edward sóhajtott és oldalra fordított minket

„Ne légy csacska Bella” mondta nem egyetértő hangon.

De tisztán megértette, hogy én mit értek ezalatt

„Csak azt próbáltam bemutatni, hogy milyen előnye van egy ágynak, ami neked nem tetszik”

„Ne engedd el magad”

„Késő” – motyogtam „és tetszik ez az ágy”

„örülök” – mondta vidáman miközben homlokon csókolt

„Nekem is”

„De még mindig azt mondom, hogy nem olyan fontos, ha nem engedjük el magunkat, akkor minek”

Újból sóhajtott

„százszor mondtam Bella túl veszélyes”

„Szeretem a veszélyt”

„Tudom” – mondta egy keserű éllel a hangjában és rájöttem látta a motort a garázsban.

„Majd én megmondom neked mi veszélyes” – mondtam gyorsan

„ Hamarosan egy közeli napon kitörök magamból és te majd csak magadat hibáztathatod”

Elkezdett magától eltolni  

„Mit csinálsz” – ellenkeztem hozzá kapaszkodva

„Védelek a kitöréstől, hogyha neked ez túl sok…

„Elbírok vele” – bizonygattam. Engedte, hogy visszabujak a karjaiba

„Ne haragudj, hogy félre vezettelek” – mondta

„Nem akartam szomorúságot okozni, ez nem volt szép”

„De igazából nagyon nagyon szép volt” mély lélegzettet vett „Nem vagy fáradt, hagynom kéne, hogy aludj”

 

„Nem nem vagyok, ha esetleg újból félre akarnál vezetni”

„Az nem egy jó ötlet itt nem csak te vagy az, aki elengedi magát”.

„De igen”!- morogtam

„El nem tudod képzelni Bella mennyire nem, segít az, hogy te ilyen buzgón megpróbálod az én higadságomat alábombázni” –mondta nevetve

„Nem fogok ezért bocsánatot kérni!”

„Bocsánatot kérhetek Én?”

„Miért?”

„Mérges voltál rám, emlékszel?”

„Oh azért?”

„Elnézést, hibáztam. Könnyebben látom a dolgokat, ha itt vagy velem biztonságban. Szorosabban ölelt át. Mikor próbállak elhagyni, ingerülté válok. Nem hiszem, hogy messzire fogok elmenni! Nem éri meg!

„- Nem találtál hegyi oroszlánt?- mosolyogtam”

„- De találtam. Akkor sem éri meg. De sajnálom, hogy Alice Fogságban tartott. Rossz ötlet volt.

„Igen.”értettem egyet vele.”

„Többé nem teszek ilyet.”

„Oké. – válaszoltam könnyedén. Már megbocsátottam neki. De a pizsama partiknak is megvan az előnye…- közelebb húzódtam hozzá és rányomtam ajkamat vállcsontjára.

„Te bármikor túszként tarthatsz engem!”

„hmm… Még szabadon foglak!”

„S most én jövök?”

„Te jössz?” – kérdezte zavartam.

„Igen, bocsánatot kérni.”

„Miért kellene bocsánatot kérned?”

„Nem vagy mérges már rám?”- kérdeztem értetlenül

„Nem.

Úgy tűnt tényleg nem ez.

Összeráncoltam homlokomat.

„Nem láttad Alice-t mikor, megjöttél?”

„De miért?”

„Nem veszed vissza tőle a Porsche-t?”

„Persze, hogy nem. Az ajándék.”

„Örültem volna, ha látom az arckifejezését. A hangja alapján sértődött volt.

„Akarod tudni mit csináltam? Mikor kezdett érdektelenné válni éreztem, hogy megrázkódik

„mindig érdekel, mit csinálsz, de nem kell beszámolnod, ha nem akarsz”

„La Push-ban voltam.”

„Tudom”

„Lógtam a suliból”

„Tudom”

Figyeltem merről jön a hangja miközben ujjaimmal kirajzoltam arcolatát, próbáltam kitalálni milyen hangulatban van.

„Honnan jön ez a megértés?”- kérdeztem.

Sóhajtott-„úgy döntöttem igazad van. Eddig az volt a bajom, hogy előítélettel voltam a vérfarkasokkal és minden mással szemben is. Próbálok megértőbb lenni, és bízni a te véleményedben. Ha te azt mondod biztonságos, akkor hinni fogok neked.”

„Ez igen!”

„És ami még fontosabb nem engedem, hogy ez közénk álljon.”

Ráhajtottam fejem a mellkasára, és behunytam a szemem békésen.”

„Szóval- Kezdte közömbös hangon- tervezed, hogy a közeljövőben

Visszamész, La Push-ba?”

Nem feleltem. Kérdése felidézte bennem Jacob szavait, és elszorult a torkom. Félre értette hallgatásomat és a feszültséget bennem.

 

„Csak azért, hogy magam tervezhessem a jövőmet - magyarázta gyorsan-, nem szeretném, ha úgy éreznéd,hogy sietned kell, mert én várok rád.”

„Nem.” –szóltam olyan hangon, hogy én sem ismertem rá.” Nem tervezem, hogy visszamegyek.”

„Oh. Nem kell, hogy ezt tedd értem.”

„Nem hiszem, hogy engem ott szívesen fogadnának.”- suttogtam

„Elütötted valaki macskáját?- kérdezte könnyedén.

„Tudtam, hogy nem akarja erőltetni, hogy elmondjam mi történt, de mégis hallottam a kíváncsiságot a hangjában.”

És elmotyogtam, a magyarázatott.

„Gondoltam Jacob rájön... nem gondoltam,hogy meglepem majd.”

Edward várt még én vacilláltam.

„Nem számított rá… hogy ilyen hamar lesz.”

„Ah-, mondta Edward csendesen.”

Azt mondta: „Inkább halva lásson”- Csuklott el a hangom az utolsó szón.

Nem mozdult egy pillanatig, kontrolálva magát, hogy ne lássam a reakcióját. Aztán a melléhez húzott gyengéden.

„Sajnálom.”

„Azt hittem örülni fogsz.”- suttogtam

„Örülni a te fájdalmadnak?”- suttogta a hajamba-, Nem hiszem Bella.

Sóhajtottam megnyugodva, és kemény alakjához formáltam magam.

De ő mozdulatlan és feszült megint.

„Mi baj?”- kérdeztem

„Semmi.”

„Nekem elmondhatod”

„Felmérgesíthet.”- mondta egy kis szünet után

„Akkor is tudni akarom”

- Sóhajtott. „Simán megölhetném, mert ezt mondta neked, és meg is akarom”

- Bátortalanul nevettem „Gondolom akkor jó, hogy tudsz magadon uralkodni.”

„Elcsúszhatok” – mondta figyelmesen.

„Ha újra elvesztenéd, a kontrolodat tudok rá jobb helyet” – próbáltam megfogni az arcát, hogy oda húzzam egy csókra, de karjai visszatartottak. Szorosabban ölelt, de távol tartott magától.

Sóhajtott „Mindig nekem kell tudatosnak lennem?” – vigyorogtam az sötétben

„ Nem. Engedd, hogy egy pár percig én irányítsam a felelősséget… vagy órákig.

„Jó éjt Bella”

„Várj, még valamit akarok kérdezni rólad.”

„Mit?”

„Tegnap este Rosalie-val beszéltem…

- Teste megfeszült.

„Éppen arra gondolt mikor oda értem. Feldobta a labdát neked ugye?”

-       Hangja türelmetlen volt és rájöttem azt hiszi, hogy beszélni akarok az okokról amit Rosalie mondott miért kellene embernek maradnom, de engem valami más sokkal jobban izgatott.

„Beszélt nekem egy keveset arról mikor még Denali-ban éltetek” – egy rövid szünet után ez a kezdet meglepte

„Igen?”

„Említett valamit egy csomó női vámpírról… és rólad. – nem válaszolt… sokáig vártam

„Ne aggódj” – mondtam miután a csend kényelmetlenné vált.

„Mondta, hogy nem volt kedvenced. Csak azon gondolkodtam, hogy nekik volt-e? Úgy érte, te voltál e valamelyik kedvence?” – újra csend volt 

 

„Melyik?” – próbáltam érdektelenül kérdezni, ami nem nagyon sikerült

„Vagy több volt, mint egy?” – nem válaszolt. Kár, hogy nem láttam az arcát, megpróbálnám kitalálni mit jelent ez a némaság.

„Majd Alice megmondja.” – mondtam „Megyek és megkérdezem azonnal”

Karjával megszorított, hogy egy centit sem tudtam mozdulni 

„késő van” – mondta. Volt valami a hangjában. Valami ideges, valami szégyen.

„Egyébként is azt hiszem Alice elment…

Nagyon rossz ugye? Nagyon rossz pánikba estem a szívem felgyorsult, ahogy elképzeltem a csodálatos sebezhetetlenséget, amiről nem tudtam, hogy bennem van

„Nyugodj meg Bella” – szólt miközben megcsókolta az orrom hegyét

„Ez abszurdum”

„Igazán? Akkor miért nem mondod el

„Mert nincs mit mondani, nagyon felfújod a dolgokat”

„Melyiket?” – kérdeztem

Sóhajtott „Tanya mutatott egy kis érdeklődést, de tudattam vele nagyon udvarias úri emberi módon ,hogy én nem viszonzom az érdeklődését. Ennyi”

Próbáltam a hangomat nyugodtnak mutatni” Mond meg, hogy néz ki Tanya”

„Úgy mint bármelyikünk-fehér bőr arany szemek” – mondta gyorsan

„És persze feltűnően csinos?” – éreztem, hogy megrázkódik

„Gondolom emberi szemmel nézve” – szólt simán „De tudod mit?”

„Mit?” a hangom ingerült volt

A fülembe súgta, hogy (hideg lélegzete csiklandozta a fülemet)”Barnák tetszenek”

„Szőke volt „- gondoltam

„Vörös nem az esetem”

Még egy ideig e járt az eszem próbáltam koncentrálni miközben szája haladt lassan lefelé arcomon a nyakamig, majd vissza. Ezt háromszor végigcsinálta mielőtt megszólaltam

„Oké akkor rendben van” – Döntöttem úgy

„Hmm” – suttogta közel a bőrömhöz „Nagyon csábos, vagy amikor féltékeny vagy. Ez meglepően szórakoztató” – összehúzódtam a sötétben

„Késő van” – mondta hangja gyengéd volt, mint a selyem.

„Aludj Bellám. Álmodj szépeket. Te vagy az egyetlen, aki elérte szívemet. Örökké tiéd lesz. Aludj egyetlen szerelmem.” Elkezdte dúdolni az altató dalomat és tudtam csak idő kérdése és elalszom. Behunytam a szemem és szorosan hozzá bújtam.

Oldal: 8.fejezet
Twilight-New Moon-Eclipse-Breaking Dawn - © 2008 - 2024 - minden-ami-twilight.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat