14. kihirdetés

 

-„Nem lehetsz komoly ”, - mondtam szerda délután. –„ teljesen elveszíted önmagad.”

-„Mondj bármit ,amit  szeretsz bennem ”, - Alice válaszolta . -“ A parti még áll ”.

Hosszasan néztem rá , a szemeim olyan tágak a kételytől,szinte  éreztem , amint kihullhatnak és az ebéd tálcámon landolnak.

-“ Ó , higgadj le , Bella!Nincs ok végig ne csinálni .Mellesleg , már a meghívások elküldve. ”

-“ De ... a ... te ... én ... őrült ”! hadartam .

-„Már megvetted az én ajándékomat ”, - emlékeztet engem . -„Nem kell csinálnod semmit , de jelen kell lenned ”.

 

Erőfeszítést  tettem, hogy lecsendesítsen magam . –„ Mindennel , ami épp most történik,  egy parti alig

megfelelő ”.

 

“ Diplomaátadás az , ami folyamatban van épp most , és egy parti az , így megfelelő, majdnem divatjamúlt ”.

 

“ Alice ”!

 

Sóhajtott , és próbált komoly lenni . –„Van néhány dolog , amit most sorra kell vennünk ,és ez egy kicsi időt fog igénybe venni.  Egészen addig amíg itt ülünk rá várva , megünnepelhetjük a jó cuccot .Csak érettségizni fogsz - - első ízben - , egyszer . Nem lehetsz ember újra  , Bella .Ez  " egyszer az életben " van .”

 

Edward , csendesen a mi kicsi vitatkozásunkon keresztül , villantott rá egy figyelmeztető pillantást . Alice kiöltötte a  nyelvét rá . Igaza volt --az ő lágy hangja sohasem kiabálta túl a büfé csacsogását . És senki sem értené meg  az ő szavai mögötti jelentést mindenesetre .

 

-“ Mi az a kevés dolog , amit rendbe kell szednünk ”? - kérdeztem , nem akartam, hogy  mellékvágányra toljanak.

 

Edward halkan válaszolt . “ Jasper gondolja , hogy használhatunk némi segítséget .Tanya családja nem az egyedüli választás , amink van . Carlisle próbál felkutatni néhány régi barátot , és Jasper felkeresi , Peter-t és Charlotte-t . Megfontolja, hogy beszéljen Mariával , de senki sem akarja igazán bevonni a délvidékieket.

 

Alice finoman remegett .

 

-„Nem kellene túl keménynek lenni meggyőzni őket , hogy segítsenek ”, folytatta . “ Senki nem akar egy látogatást Olaszországból ”.

 

-“ De ezek a barátok - - nem lesznek ...vegetáriánusok , igaz ?” - Tiltakoztam , használva Cullenék élcelődő becenevét magukra .

 

-“ Nem ”, - Edward  válaszolt , hirtelen kifejezéstelenül .

 

-“ Itt ? Forks-ban? ”

 

-„Barátok ”, - Alice nyugtatott engem . -“ Minden jó lesz . Ne aggódj .Aztán , Jaspernek tanítania kell nekünk  néhány folyamatot az újonnan született kiiktatására ...”

 

Edward szemei kiderültek akkor , és egy kurta mosoly átvillant az ő arcán .A gyomrom hirtelen olyan volt , mintha  jég markáns kicsi szilánkjaival lenne tele.

 

-“ Mikor mész? ”- üres hangon kérdeztem .Nem tűrhetem ezt , - - a gondolat , hogy valaki nem jöhet vissza .Mi van, ha  Emmett az, annyira bátor és meggondolatlan , hogy nem kockáztat semmit sohasem ? Vagy Esme , annyira édes és anyai , ráadásul nem tudtam elképzelni őt egy harcban ? Vagy Alice , annyira apró , annyira törékeny-kinézetű ?, Vagy ... de nem gondolhattam a névre , nem vehettem fontolóra a lehetőséget .

 

-“ Egy hét ”, - Edward futólag mondta, -“ Annak elég időt kellene adnia nekünk.”.

 

A jeges szálkák kényelmetlenül csavarodtak a gyomromban.. felkavarodott a gyomrom hirtelen .

 

-"Elég zöldnek tűnsz, Bella, " -Alice magyarázott.

 

Edward körém tette a karját , és szorosan magához húzott engem .

 

-„Rendben lesz , Bella . Bízz bennem”.

 

-„Biztos,” - gondoltam magamban. Bízok benne.

 

Nem ő volt az egyetlen, akinek hátra kellett dőlnie és csoda vagy nem az élete haza fog-e jönni.

Aztán felmerült bennem. Talán nincs szükségem rá, hogy hátra dőljek. Egy hét az elegendőnél bőven több idő volt .

 

-„Segítséget keresel ”, - lassan mondtam.

 

-“ Igen ”. - Alice fejét oldalra fordította, amint feldolgozta a változást az én hangomban.

 

Csak rá néztem, miközben válaszoltam. Az hangom alig volt hangosabb, mint egy suttogás.

–„ Segíthetek.”

 

Edward teste hirtelen megmerevedett, az karja túl szoros volt körülöttem. Kilélegzett, és a hang egy sziszegés volt.

 

De Alice volt az, még nyugodtan, aki válaszolt. -“ Ez nem igazán lenne segítőkész . ”

 

-“ Miért nem ”? - Vitatkoztam ; hallhattam a kétségbeesést a hangomban. - “ Nyolc jobb , mint hét.Ez több, mint elég idő ”.

 

“ Ez nem elég idő , hogy tégy téged segítőkésszé tegyünk , Bella ”, - hűvösen ellenkezett. – „Emlékszel , hogyan írta le Jasper a fiatalokat ? Nem lennél jó a küzdelemben . nem tudnád szabályozni ösztöneidet , és ez  téged egy könnyű célponttá tenne . Azután Edwardot megsebeznék miközben megpróbál megvédeni téged.„ - Keresztbe tette karját a mellkasán, elégedett volt a megtámadhatatlan logikájával .

 

És tudtam , hogy igaza van , amikor ezt tette . Lerogytam az én ülésemben , az én hirtelen reményem legyőzött. Mellettem , Edward pihent .

 

Megsúgta az emlékeztetést .- “ Nem , mert félsz ”.

 

-“ Ó”, Alice mondta , és egy üres arckifejezés suhant át az arcán .Majd az ő kifejezése  mogorvává vált. „Utálom az utolsó pillanatban adódó visszavonást. Így ez a partin résztvevők névsorát hatvanöt alá dobja ...”

 

-„Hatvanöt ”! - A szemeim újra kidülledtek .Nem volt ennyire sok barátom .Ismertem egyáltalán azt a rengetegen embert ?

 

-“ Ki mondta vissza ”?- Edward csodálkozott , ügyet sem vetve rám .

 

-“ Renée ”.

 

-“ Mi?” - torkomon akadt a szó .

 

-„Úgy volt hogy meg fog lepni téged a diplomaátadásodon , de valami elromlott . Lesz egy üzeneted , amikor majd hazaérsz ”.

 

Egy pillanatig , csak engedtem magamnak élvezni az megkönnyebbülést . Bármi , volt , ami elromlott az én édesanyámnak , hálával voltam az iránt . Ha ide jött volna Forks-ba most ... nem akartam erre gondolni. A  fejem felrobbanna .

 

Az üzenet fény villogott , amikor hazaértem . Az én enyhülés érzése újra ragyogott , miközben hallgattam az édesanyámat ahogy leírja Phil balesetét a labda mezőn - - amíg szemléltetett egy csúszást , összebogozott a fogójátékossal , és eltörte a lábcsontját ; teljesen függött tőle , és semmi szín alatt nem volt út , hogy ott hagyhatja őt . Anyum még bocsánatot kért , mikor az üzenet hirtelen félbeszakadt.

 

-“ Nos,  ez egy ”,- sóhajtottam .

 

-“ Egy , mi ”?- Edward kérdezett .

 

-“ Egyvalaki ,akinek a halottá válása miatt nem kell aggódnom  ezen a héten ”.

 

Forgatta szemét .

 

-" Te és Alice mért nem veszítek ezt komolyan? "- Követeltem .- “ Ez komoly .

 

Mosolygott .-  “ Bizalom ”.

 

-“ Csodálatos ”,- morgolódtam. Felvettem a telefont , és feltárcsáztam René számát. Tudtam , hogy egy hosszú beszélgetés lenne , de szintén tudtam , hogy nem kellene sokat  mondanom.

 

Csak hallgattam, és nyugtattam őt minden alkalommal, amikor be tudtam ékelni egy szót: Nem okoztak csalódást, nem haragudtam , nem sérültem meg. Neki koncentrálnia kellene arra, hogy segítsen  Philnek jobbul lenni. Philnek üzentem“ gyógyulj meg hamar” , és megígértem , hogy felhívom őt minden egyes Forks High általános diplomaátadás részleteivel . Végül , használnom kellett az én kétségbeesett szükségemet, hogy tanulni kell záróvizsgára, hogy leszálljak  a telefonról .

 

Edward türelme végtelen volt . Udvariasan várt az egész társalgás alatt , csak játszott a hajammal , és mosolyogott, akárhányszor felnéztem rá. Valószínűleg felszínes volt ilyen dolgokat észrevenni, amíg nekem annyira sok fontosabb dolgom volt, hogy azok körül gondolkodjak, de a mosolya még mindig kiütötte belőlem a lélegzetet. Ő annyira gyönyörű volt , hogy ez néha nehézzé tette azt , hogy bármi másra gondoljak, keményen koncentráltam Phil bajaira , vagy Renée bocsánatkérései vagy ellenséges vámpír hadseregekre. Én csak ember voltam.

 

Amint a beszélgetést befejeztem , lábujjhegyen nyújtózkodtam , hogy megcsókoljam őt . A kezeit a derekam köré tette , és felemelt engem a konyha pultra , így nem kellett olyan messze elérnem.

Ez nekem segített. Összezártam a karjaimat a nyaka körül , és az ő hideg mellkasa ellen megolvadtam .

 

Idő előtt , mint máskor , elhúzódott .

 

Éreztem ,hogy az arcom egy ajakbiggyesztésbe csúszik. Nevetett a kifejezésemen , miközben kivonta magát az én karjaim és lábaim alól . Mellettem nekidőlt a pultnak , és könnyen a  vállaim köré tette az egyik karját .

 

-„Tudom ,hogy azt gondolod , hogy ura vagyok önmagamnak, de ez nem ténylegesen van így  ”.

 

-“ Gondolom ”,-  sóhajtottam .

 

És sóhajtott ,ő is .

 

-“ Iskola után holnap ”, - mondta , más irányba terelve a témát , -„elmegyek Carlisle-val , Esmével , és Rosalie-val vadászni.  Csak néhány órán át - - közel fogunk maradni . Alice , Jasper , és Emmett-nek képesnek kellene lennie, hogy megóvjon téged”.

 

-“ brr ”, morgolódtam .Holnap volt záróvizsgának az első napja  , és csak egy fél nap volt.

Volt számtanom és történelmem - - a csak két kihívás az én felállásomban - , és majdnem egész nap nélküle ,és semmi, amit csinálhatnék, de aggodni. -" utálom a gyermekőrzést ”.

 

-„Ez ideiglenes ”,- ígérte .

 

-“ Jasper unatkozni fog . Emmett csúfot fog űzni belőlem.”

 

-„A legjobb magaviseletükön lesznek ”.

 

“ Rendben ”, - morogtam .

 

Aztán felmerült bennem akkor, hogy van egy alternatíva bébiszittereken kívül . –„Tudod , hogy ... a máglya óta nem voltam  La Push-ban ”.

 

Néztem az arcát óvatosan ,bármilyen változásért kifejezésében . Szemei apró darabbá szűkültek.

 

-„Eléggé biztonságban lennék ott ”, - emlékeztettem őt.

 

Néhány másodpercen keresztül átgondolta . -"Valószínűleg igazad van ”.

 

Az arca nyugodt volt , de egy cseppet túl sima . Majdnem megkérdeztem ,  jobban szeretné-e , ha itt maradnék , de akkor az ugratásra gondoltam , amit Emmett nyilván kiosztana , és más irányba tereltem a témát .

-„Szomjas vagy már? ” - Kérdeztem , cirógatva nyúlva  a világos árnyékhoz  a szeme alatt . Az íriszei még mély aranyak voltak .

 

-“ Nem igazán ”.- Vonakodónak látszott hogy válaszoljon, és az meglepett engem. Vártam egy magyarázatra .

 

-„Olyan erőse akarunk lenni, amennyire lehetséges”,- magyarázta , változatlanul vonakodóan .

-„Valószínűleg újra vadászni fogunk útközben , nagyvadat keresve ”.

 

-“ Az erősebbé tesz téged? ”?

 

Fürkészte az arcomat valami után  , de nem talált mást csak kíváncsiságot .

 

-“ Igen ”,- mondta végül. -“ Az embervér tesz minket a legerősebbé , ámbár csak töredékesen .Jasper gondolkozott a csalásról - - kedvezőtlen az ötlet , ő semmi , ha nem megvalósítható - , de nem fogja javasolni. Tudja mit fog Carlisle mondani ”.

 

-„Az segítene ”?-  csendesen kérdeztem .

 

-“ Ez nem számít . Nem fogjuk megváltoztatni azt, akik mi vagyunk. ”.

 

Ráncoltam a szemöldökömet . Ha valami segítene még az esélyeket is ,... aztán megborzongtam ,miközben rájöttem, hogy én hajlandó voltam, hogy egy idegen meghaljon, hogy védje őt.. Szörnyülködtem magamon , de nem teljesen tudtam letagadni sem .

 

Visszaváltotta a témát , -“ Ez az , miért ilyenek erősek , egyértelmű . Az újszülöttek tele vannak embervérrel - - az ő saját vérükkel , miközben reagál a változásra, A szövetekben időzik , és megerősíti őket . Lassan az ő testeik felhasználják azt , ahogy Jasper mondta , a kezdeti erő egy év után fogyatkozik meg”.

 

-“ Én milyen erős leszek”?

 

Fintorgott . -“ Erősebb , mint én vagyok ”.

 

-“ Erősebb , mint Emmett ”?

 

A vigyorgás nagyobb lett . -“ Igen . Tégy egy szívességet meg nekem és hívd ki őt egy kar-leteperő meccsre . Ez egy jó tapasztalat lenne számára ”.

 

Nevettem .Annyira nevetségesen hangzott .

 

Majd sóhajtottam , és leugrottam a pultról , mert tovább tényleg nem napolhatom el azt . Magolnom kellett , és keményen magolnom. Szerencsére nekem Edward segített , és Edward kiváló tanár volt - , amióta  mindent teljesen tudott. Megállapítottam, hogy  az én legnagyobb problémám  csak a tesztekre való összpontosítás. Ha nem figyeltem magamra,lehet, hogy a történelem esszémet a déli vámpírháborúival fejeztem be. .

 

Szünetet tartottam , hogy felhívjam Jakabot , és Edward ugyanúgy kényelmesnek látszott, mikor Renééval telefonáltam. A hajammal játszott megint .

 

Ámbár a délután közepe volt , a hívásom felébresztette álmából Jakabot és rosszkedvű volt legelőször . Jókedvre derült , amikor megkérdeztem ,hogy  vajon meglátogathatom-e holnap . Már vége volt az Quileute iskolának is a nyárra , így mondta nekem ,hogy olyan korán menjek át, amilyen korán csak tudok. Örültem hogy van egy választható lehetőségem bébiszittelés mellett. Nyúlfarknyi több méltóság volt abban ,hogy Jacob-bal töltöm a napot. .

 

Az a méltóság közül egy bizonyos rész elveszett , amikor Edward újra erősködött ,hogy odaszállít engem a határvonalhoz és mintha  gyerek módjára cserélne a gondos gyámokkal .

 

-„Tehát hogy érzed, hogy sikerültek a vizsgáid? ”? - Edward kérdezte útközben , bájcsevegve .

 

-“ A történelem könnyű volt , de nem tudok a számtanról . Úgy tűnt , mintha lett volna értelme , ez valószínűleg az jelenti, hogy  megbuktam ”.

 

Nevetett . -" Biztos vagyok, hogy  jól csináltad." Vagy , ha aggódsz , csúszópénzt adhatok Varner úrnak , hogy adjon neked egy A-t (ötöst)”.

 

-"Öö, nagyon köszönöm de  nem kell, köszi”.

 

Újra nevetett , de hirtelen abbahagyta , amikor az utolsó kanyarba befordultunk, és láttuk a piros autó várni. Az összpontosításban ráncolta a homlokát , aztán, amint leparkolt a kocsival , sóhajtott .

 

-“ Mi a baj”? -kérdeztem , a kezem az ajtón .

 

Megrázta a fejét. -“ Semmi ”.- Összeszűkültek a szemei , miközben a szélvédőn keresztül nézett a másik autó irányába. Láttam azt a tekintetet régebben .

 

-„Nem hallgatod Jakabot , ugye ”?- vádoltam .

 

-„Nem könnyű nem venni figyelembe valakit , mikor kiabál ”.

 

-“ Ó ”.- gondoltam át egy másodpercen keresztül. -„ Mit kiabál? “ - suttogtam.

 

-„Határozottan tudom ,hogy szóba fogja hozni ezt önmaga ”, - Edward mondta  egy fanyar hangban .

 

Kipréseltem volna a kérdést , de hát Jakab megnyomta a dudát - - két gyors türelmetlen dudálás .

 

-“ Udvariatlan ”,- Edward morgott .

 

“ Ez Jacob”, sóhajtottam , és kisiettem , mielőtt Jakab csinált valamit,amitől Edward fogai rátámadnának.

 

Integettem Edwardnak , mielőtt bejutottam a Rabbit-ba , és abból a távból , úgy tűnt , igazán  feldúlt a dudálás dolog miatt . . . vagy akármit is gondolt Jacob. De az én szemeim gyengék voltak és hibát követtek el mindvégig .

 

Akartam Edwardot , hogy hozzám érjen.Ki akartam szállítatni mindkettőt az autóikból , és hogy kezet rázzanak , és hogy barátok legyenek - - hogy Edward és Jacob legyenek , ahelyett, hogy vámpír és vérfarkas . Olyan volt ez , mintha két makacs mágnest tartanék a markomban újra,

és együtt tartottam őket , próbáltam rákényszeríteni a természetet , hogy félretegye önmagát ...

 

Sóhajtottam , és bemásztam Jacob autójába .

 

-“ Szia, Bella ”.- Jake hangszíne vidám volt , de a hangja vontatott volt. Megvizsgáltam az arcát , miközben elindult az úton lefelé, egy kicsit gyorsabban vezetve , mint én szoktam, de lassabban , mint Edward , a hazavezető úton vissza La Push-ba .

 

Jacob másnak látszott , talán még beteg . A szemhéjai ványadtak , és az arca elcsigázott .

 A gubancos haja véletlen irányokba áll kifelé; majdnem az álláig ért helyenként .

 

-„Minden rendben, Jake? ”

 

-“ Csak fáradt vagyok ”,- sikerült kimondania , mielőtt egy masszív ásítást legyűrt .

Mikor végzett , megkérdezte , “ Mit , akarsz csinálni ma ”?

 

Egy pillanatig megnéztem őt . –„Csak lógjunk együtt a helyeden mostantól ”,- javasoltam .

Nem  úgy nézett ki, mint aki sokkal korábban ébredt volna fel, mint  akkor. -„Motorozhatunk később ”.

 

“ Persze, persze ”, mondta , újra ásítva .

 

Jacob háza üresen állt , és ez furcsának tűnt. Rájöttem , hogy egy majdnem állandó elemként gondoltam Billy-re .

 

-“ Hol van apud ”?

 

-“ Clearwater-éknál .Sokat van ott mióta Harry meghalt . Sue magányossá válik ”.

 

Jacob leült az öreg díványra , ami nem volt nagyobb , mint egy szeretet-hely , és oldalra csúszott, hogy helyet adjon nekem .

 

-“ Ó. Ez kedves . Szegény Sue”.

 

-“ Igen ... van néhány problémája ... "- tétovázott - "a gyerekeivel ."

 

-„Hát igen , nehéz lehet Seth-tel és Leah-val , elveszítették  az apujukat ...”

 

-“ Igen ”,- egyetértett , gondolataiba mélyedve . Felvette a távirányítót , és kapcsolt a tévén , anélkül, hogy látszana , hogy mit gondol arról . Ásított .

 

-“ Mi van veled , Jake? Olyan vagy, mint egy zombi ”.

 

-„Két órát aludtam az elmúlt éjjel , és négyet az azelőtti éjszakán”,- mondta nekem . Nyújtogatta a hosszú karjait lassan , és hallhattam,ahogy az ízületek ropogtak , amint megfeszítette őket . Letette bal karját a kanapé hátulja mentén mögém , és vissza esett hogy nyugovóra hajtsa fejét a falnak . -„Elfáradtam ”.

 

-“ Miért nem alszol ”?- kérdeztem .

 

Grimaszt vágott . -“ Sam bonyolult. Nem bízik meg a te vérszopóidban . Dupla műszakokat futottam két héten át , és senki se érintett meg engem még , de még nem veszi be ezt. Úgyhogy egyedül vagyok most. „

 

-“ Dupla műszakok ? Azért van, mert próbálsz figyelni rám ? Jake , ez rossz ! Aludnod kell . Jól leszek ”.

 

-"Nem nagy ügy."-  Az ő szemei hirtelen éberebbek voltak .- “ Hé, már megtudtátok ki volt a szobádban ? Van bármi új? ”

 

Nem vettem figyelembe a második kérdést. - " Nem, nem jöttünk rá semmire akörül ,az én , izé , látogatómról ”.

 

-“ Majd közelben leszek ,”-  mondta , miközben a szemei becsukódtak .

 

-"Jake . . . , " - kezdtem siránkozni.

 

-“ Hé , a legkevesebb, amit megtehetek - - felajánlottam végtelen rabságot , emlékezz . Élethossziglan rabszolgád vagyok ”.

 

-„Nem akarok egy rabszolgát! ”

 

A szemei nem nyíltak ki . -“ Mit akarsz , Bella ?”

 

-„A barátomat akarom Jacob --- , és nem félholtan akarom őt , néhány félrevezetett próbálkozásban megsérülve --- ”

 

Hirtelen félbeszakított engem. -“ Nézd ezt így - - remélem, hogy felkutathatok egy vámpírt , és engedélyezik nekem ,hogy megöljem , oké? ”

 

Nem válaszoltam . Nézett rám azután , a reakciómat kukucskálva .

 

-“ Viccelek , Bella ”.

 

Hosszasan néztem a tévét .

 

-“ Tehát , valamilyen speciális tervek a jövő hétre? Diplomázol. Ejha. Ez nagy. ”- A hangja sivárrá változott,és az arca , már elcsigázott , kétségtelenül rossz színben volt ahogy szemei lecsukódnak újra ---

nem a kimerültségtől ezúttal , hanem a tagadástól . Ráébredtem, hogy a diplomaátadásnak volt még egy szörnyű jelentősége számára , habár a szándékaimat  most széttörték.

 

-“ Semmi speciális terv”, óvatosan mondta , remélve , hogy hallja a megnyugtatást a szavaimban ,egy részletesebb magyarázat nélkül . Nem akartam most belemenni ebbe . Először is , nem pillantott fel semmilyen bonyolult beszélgetésekre . Másodszor, tudtam , hogy bele fog magyarázni az én kétségeimbe.

-“ Nos , tartok egy diplomaátadási partit . Enyém ”.- undorodtam. -“ Alice szereti a partikat , és meghívta az egész várost magához, éjszaka .Szörnyű lesz ”.

 

A szeme kinyílt miközben beszéltem , és egy felszabadult mosolyt vágott,amitől kevésbé látszott viseltnek az arca .-„Nem kaptam egy meghívást sem . sértve érzem magam , incselkedett .”

 

-“ Fontolóra veszem, hogy meghívjalak . Állítólag az én partim , tehát  meg lehetne kérdezni , kit akarok ”.

 

-"Nagyon köszönöm "- gúnyos hangon mondta , a szemei  megint becsukódtak .

 

-„Bárcsak jönnél ”, mondtam remény nélkül. -" Mókásabb lenne. Számomra , jelentem ”.

 

“ Persze, persze ”, mormogta , “ Ez nagyon ... okos ...lenn.” - A hangja elhalkult .

 

Néhány másodperccel később horkolt .

 

Szegény Jacob . tanulmányoztam az álmodó arcát , és tetszett , amit láttam . Amíg aludt , minden ,védelem és keserűség nyomai, eltűnt , és hirtelen az a fiú volt , aki az én legjobb barátom volt , mielőtt az összes vérfarkas képtelenség utamba nem állt . Sokkal fiatalabbnak látszott. Úgy nézett ki, mint az én Jacob-om.

 

Elhelyezkedtem  a heverőben, hogy kivárjam a szundítását , remélve hogy tud aludni egyet  és bepótolja a néhányat, amit kihagyott . Átnéztem a csatornákat , de nem volt sok minden.

Megelégedtem egy konyhai előadással , tudva , miközben figyeltem ezt,  hogy sohasem csinálnám ennyire igyekezve Charlie vacsoráját . Jacob folytatta a horkolást , hangosabban. A tévé felé fordultam .

 

Különösen ellazult , majdnem álmos voltam ,én is . Ezt a házat biztonságosabbnak éreztem, mint a sajátomat , valószínűleg azért , mert senki sem jött ide, keresni engem. Összegömbölyödtem a kanapén , és azon gondolkodtam, szundítok egyet magam is. Talán bírnék , de Jacob horkolásának hangját lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni.  Így , alvás helyett , hagytam ,hogy máson járjon az eszem.

 

Végül készen volt , és nagy része egy sütemény-séta volt . Számtan , az egy kivétel , ami mögöttem volt , átmentem vagy megbuktam. A középiskolai oktatásom véget ért , És tényleg nem tudtam , hogyan érzek erről. Nem nézhetek arra tárgyilagosan , átkötött, mint ahogy ez emberéletemmel véget ért. .

 

 

Azon töprengtem, hogy Edward milyen sokáig tervezte azt, hogy használja ezt a  "nem ,mert félsz " mentséget. Régebben kellett volna a gázra lépnem. Ha gyakorlatiasan gondolkodtam, tudtam értelme volt annak, hogy megkérjem Carlisle-t, hogy változtasson át engem,másodszor megcsináltam a diplomaátadást soron kívül. Forks közel olyan veszélyessé vált, mint egy hadi övezet.

Nem, Forks egy háborús övezet volt. Nem is említve... lenne egy jó kifogás, hogy kihagyjam a diplomaátadás partit. Magamba mosolyogtam, miközben a legjelentéktelenebbre okokból gondoltam az átváltoztatásra. Ostoba... mégis ellenállhatatlan.

 

De Edwardnak igaza volt - - nem voltam egészen kész még.

 

És nem akartam gyakorlatias lenni. Azt akartam Edwardtól, hogy ő legyen az. Ez nem volt egy ésszerű vágy. Én biztos voltam abban, - - hogy körülbelül két másodperccel azután,hogy valaki tényleg megharapott engem és a méreg elkezdett égni az ereimben - - már tényleg nem törődnék azzal , hogy ki csinálta. Tehát ennek nem kell tennie különbséget.

 

Nehéz volt meghatározni, még magamnak is,hogy miért számított. Ott pont valami róla szólna, hogy meghozza a választást - - hogy eléggé meg akar tartani engem, hogy csak nem engedné meg nekem, hogy átváltoztassanak, azon volna, hogy megtartson engem. Gyerekes volt , de tetszett az ötletet ,hogy  az ő ajkai lennének az utolsó jó dolgok , amiket éreznék . Még kínosabb valami ,amit fennhangon sohasem mondanék ki , akartam, hogy a mérge megfertőzze a szervezetemet . Akartam, hogy tapintható, mennyiségileg meghatározható módon az övé legyek.

 

De tudtam , hogy rendületlenül meg fog maradni az ő házassági sablonja mellett, mintha odaragasztották volna - mert a halasztás volt az , amin nyilvánvalóan eddig dolgozott. Próbáltam elképzelni hogy megmondom a szülőimnek , hogy megházasodom ezen a nyáron . Megmondani Angela-nak , és Ben-nek , és Mike-nak . Nem tudtam. Nem tudtam gondolni a szavakra , amit mondanék . Könnyebb lenne megmondani nekik,hogy vámpírrá változtam . És legalább abban biztos voltam,hogy az én édesanyám - - elmondanám neki az igazság minden részletét--- határozottan jobban ellenezné  , hogy megházasodtam , mint hogy vámpír leszek . Magamba fintorogtam , amint elképzeltem az ő elborzadt kifejezését .

 

Akkor , csak egy másodpercre , láttam ugyanazt a különös látomást , Edward és én egy tornácon ringatózunk,egy másik fajta világ ruháit viselve. Egy világ , ahol nem meglepne senkit sem , ha viselném a gyűrűjét az ujjamon . Egy egyszerűbb hely , ahol a szerelmet egyszerűbb utakon fogalmazták meg . Egy plusz egy egyenlő kettő. . . .

 

Jacob felhorkantott , és az oldalára gurult. A karja lengett a kanapé háta mellett és nekiszorított engem a testének.

 

Szentséges ég , de nehéz volt. És forró. Csak néhány másodperc után tikkadt.

 

Megpróbáltam kicsúszni a karja alól anélkül, hogy felébreszteném őt,de egy keveset furakodnom kellett

és amikor a karja leesett rólam, a szemei hirtelen kinyíltak. Talpra szökkent , miközben aggódva körbenézett.

 

-“ Mi ? Mi? ”- kérdezte , összezavarodva .

 

-„Csak én vagyok, Jake . Bocs,hogy  felébresztettelek téged ”.

 

Megfordult,hogy rám nézzen, pislogott és zavart volt. -“ Bella? ”

 

-“ Hé , álomszuszék ”.

 

-“ Ó , ember ! Elaludtam , bocsánat ! Mennyi ideig voltam kiütve”?

 

-“ Néhány Emeril . Abbahagytam a számolást”.

 

 

Visszaroskadt a kanapéra mellém. - “ Ejha. Sajnálom ezt , tényleg. ”

 

Megcirógattam a haját , próbálva lesimítani a vad ziláltságot. –„Ne érezd rosszul magadat. Örülök ,hogy aludtál egy kicsit ”.

 

Ásított , és nyújtózott egyet . –„Mostanság semmire se vagyok való. Nem csoda,hogy Billy mindig elmegy. Annyira fáradt vagyok ”.

 

-„ Jól vagy ,” - biztosítottam őt .

 

-“ Brr, menjünk ki. Sétálnom kell egyet, vagy el fogom veszíteni az eszméletemet megint ”

 

-“ Jake , menj vissza aludni. Jól vagyok. Hívni fogom Edwardot , hogy jöjjön értem és hogy  vigyen haza”. Megpaskoltam a zsebeimet ,miközben beszéltem , és rájöttem, hogy  üresek .-“ Hallod , kölcsön kell vennem a telefonodat. Gondolom , hogy az övét biztosan az autóban hagytam el.” - Kezdtem el, hogy megmagyarázzam magamnak.

-“ Ne! ”- Jacob erősködött , megragadva a kezemet .- “ Ne, maradj! Szinte soha sem vagy itt. Nem hiszem el, hogy elpazaroltam minden időt ”.

Lehúzott engem a kanapéról , miközben beszélt , aztán előrement kifelé , lehúzva a fejét elmenőben az ajtótok alatt . Sokkal hűvösebb lett, amíg Jacob aludt; a levegő időszerűtlenül hideg volt — úton kell lennie egy viharnak. Ez februárnak hatott , nem májusnak.

A télies levegő úgy tűnt , hogy éberebbé teszi Jacobot. Egy percen át oda-vissza lépdelt a házzal szemben, magával húzva engem.

-„Egy idióta vagyok” ,-  motyogott magának .

-“ Mi a baj , Jake ? Legalább elaludtál.” - vállat vontam.

-„ Beszélni akartam veled. Nem tudom elhinni ezt. ”

-“ Beszélj velem most ”,- mondtam.

Jacob egy másodpercen át találkozott a szemeimmel, aztán gyorsan elnézett a fák irányába. Majdnem úgy tűnt, mint aki elvörösödött, de nehéz volt ezt az ő sötét bőréből megmondani.

Hirtelen emlékeztem , amit Edward mondott , amikor kitett engem - - hogy Jacob valamit elmondana, amit bekiáltott a fejébe. Elkezdtem a rágcsálni az ajkamat .

-“ Nézd ”,-  mondta Jacob. -„Azt tervezem , hogy kicsit másképp csinálom.”  - Nevetett és ez úgy hangzott , mintha  magán nevetett  volna. -“Egyszerűbben”,- fűzte hozzá. -„ Azon voltam, hogy feldolgozzam eddig , de ” - - és felnézett a felhőkre , tompábbak, ahogy a délután továbbhaladt - - „Kifogytam az időből, hogy feldolgozzam ”.

Újra nevetett , idegesen. Még mindig lassan lépdeltünk.

-“Miről beszélsz? ” - követeltem.      

Vett egy mély lélegzetet. -„El akarok mondani valamit neked. És már tudod azt, de azt gondolom , hogy  nekem hangosan is ki kellene mondanom. Csak így nem volt soha zavar a témában”.

A földbe gyökerezett a lábam, és ő megállt. Elvettem a kezemet, és a mellkasomon keresztbe fontam a karjaimat . Hirtelen biztos voltam abban, hogy nem akartam tudni azt, amit felépített magában.

Jacob szemöldökei lehúzódtak miközben árnyékba dobták a mély-ülő szemeit. Szurok feketék voltak,miközben befúródtak az enyémbe .

 

-„Én szerelmes vagyok beléd, Bella ”,- mondta egy erős, biztos hangon Jacob. -“ Bella, Szeretlek. És azt akarom,hogy válasz engem helyette. Tudom, hogy te nem érzel így , de  szükségem van az igazságra,hogy kimondjam, hogy tudd a lehetőségeidet. Nem akarnám azt,hogy egy félrekommunikálás az utunkba álljon.

 

 

Oldal: 14.fejezet
Twilight-New Moon-Eclipse-Breaking Dawn - © 2008 - 2024 - minden-ami-twilight.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat