12. Idő

 

 "előre láttam"

"Birság"morgott.

"Edward eléri,hogy ezt tegyem.De előre láttam, hogy nehezebb lesz ha megleplek téged"

Suli után a kocsihoz sétáltunk és fogalmam sem volt miről beszél.

"Magyarul?" kértem.

"Ne legyél gyerek.Semmi dühroham."

"Már előre félek."

"Annyira átlagos vagy. Csak egy éretségi buli.Nem nagy dolog. Nem kell ezen kiakadni.

De láttam,hogy ki fogsz borulni ha meglepetésnek szánom." áttáncolt az uton Edward utána nyult, hogy összekócolja a haját.

"És Edward mondta hogy mondjam el.De ez semmi, igérd meg."

Nagyott sóhajtottam" Van egyáltalán értelme ezen vitatkozni?"

"nincs"

"Rendben, Alice. Ott leszek, de minden percét utálni fogom.Igérem"

"Ez egy érzés. Erről jut eszembe imádom az ajándékom.Neked is azt kéne."

"Alice, Én nem."

Oh, tudom ezt, de majd fogod."

Rémület kinzott miközben megprobáltam emlékezni hogy mi váltotta ki ezt belőle...

"Bámulatos"motyogta Edward."Hogy lehet valaki ilyen kicsi mégis ennyire boszantó?"

Alice nevetett"Ez tehetség"

"Nem várhattál volna még pár hetet ezzel hogy elmond?"Kérdeztem ingerülten."Most hosszabb ideig leszek emiatt ideges.".

"Bella"mondta lassan."Tudod hogy melyik nap ez?"

"Hétfő?"

A szemeit forgatta..."Igen.Hétfő...negyedike"Megragata a kezemet és a féluton lévő körbe mutatott egy nagy sárga poszter a

tornaterem ajtón. Nagy betükkel volt kiemelve az éretségi dátuma pontosan mától egy hétre.Nem válaszoltak. Alice csak

szomorunak tette magát,Edward felhuzta a szemöldökét.

Én nem...! Hogy történt ez? Fáradt voltam ahoz hogy megszámoljam az eltelt napokat.Annak az egésznek a közepén hogy a

kinzó idő fölött, az időm elveszett.A világ szükülni kezdett mintha valaki kirugta volna alólam az időt. A feszült

hetek,agodalom,a terveim mind elvesztek. Kifutottam az időből.

Nem áltam készen.Nem tudtam hogy csináljam ,hogy köszönjek el Charlie-tól,Renée-től...Jakobtól és az emberi mivoltomtól.

Pontosan tudtam ,hogy mit akarok de rettegtem attól ,hogy mi árán akarom ezt.

Elméletben nyugtalan voltam de mégis lelekes hogy halandóságom cserélem a halhatatlaságra tudván hogy ez az Edwarhoz

tartozásom egyetlen kulcsa.Aztán ott volt az a tény is ami vadászott rám ismert és ismeretlen "dolgok."Inkább nem itt kéne

üldögélnem elesetten arra várva hogy valami elkapjon.

Elméletben mindennek volt értelme.Gyakorlatban... Embernek lenni mindaz volt amit tudtam. A jővő azon túl egy nagy,sötét

szakadéknak tünt amit nem tudok meg addig még bele nem ugrok.

Ez az egyszerű ismeret, a mai nap dátuma-nyilvánvaló volt öszötönösen elnyomtam ezt tudat alatt-határidőt képezve

türelmetlenül számoltam visszafele a dátumig,a "kivégzésemig".

Homályosan tudatában voltam annak ,hogy Edward nekem nyitotta ki a kocsi ajtót,Alice csacsog a hátsó ülésen és az eső

kopog a kocsi szélvédőjén.Edward úgy tünt rájött ,hogy csak testben vagyok itt és a gondolataim valahol máshol de nem

zaravart meg ebben.Vagy talán tudta, és én túl voltam a megjegyzésen.Mindez végetért a házunknál  ahol Edward a

kanapéhoz vezetett és lehuzzott maga mellé.Kifele bámultam az ablakon bele a kellemes szürke homályba és megprobáltam

megtalálni hogy az elhatározásom mivé lett.

Miért rémíszt meg? Tudtam, hogy eljön a határidő.Ennek miért kell megijesztenie  hogy itt van?

Nem tudom meddig hagyta hogy bámuljak kifele. De az eső eltünt a sötétségben amikor elege lett ebből.

 Hideg kezeit az arcomra tette és arany színű szemeivel a szemembe nézett.

"Lennél kedves elmondani nekem min gondolkodsz?Mielőtt dühös leszek?"

Mit mondhatnék neki?Gyáva lennék? Kerestem a szavakat.

"Az ajkaid fehérek,beszélj Bella"-mondta.

"Ez a dátum váratlanul ért engem"-sutogtam."Ez minden"

Várt, Az arca megtelt angodallommal és szkepticizmussal.

Megprobáltam megmagyarázni" Nem vagyok biztos abban hogy mit kellene tennem....hogy mondjam el Charlie-nak....mit

modjak..." A hangom elcsuklott.

"Nem a buli maitt?"

Megráncoltam a szemöldököm"Nem,de kösz hogy emlékeztettél rá!"

Az eső hangosabb volt ahogy az arcomba nézet....

"Nem állsz készen" sutogta.

"készen állok" Egy hirtelen reakcoió volt.Tudtam ,hogy átlát ezen úgyhogy vettem egy mély lélegezetett és elmondtam az

igazságot" Készen fogok állni"!

"Nem állsz készen semmire"

Éreztem ahogy a szemeimben agodalom látszódik ahogy hangsulyoztam az okokat"Victora,Jane,Caius, bárki volt is a

szomámban....

"Várd meg hátha több ok merül fel"

"Annak nincs értelme,Edward!"

Szilárdan odarakta a kezeit az arcomhoz és lassu megfontoltsággal beszélt.

"Bella,közülünk senkinek se volt választása.Láttad mit tett Rosalivel.Mind küzdöttünk ,hogy megprobáljuk azzal ami felett nem

volt hatalmunk.Nem fogom neked engednin neked van választásod."

"Már választottam."

"Nem fogod ezt végig csinálni mert egy  kard lebeg a fejed felett.Figyelni fogunk erre és gondoskodni fogunk

rólad."megfogadta"Amikor már tul vagyunk ezen és semmi kényszerítő nem lesz a kezedben azután majd nyugodtan dönteni

hogy csatlakozol e hozzám.De most rémült vagy, ne erőltesd ebbe bele magad."

"Carlise megigérte"motyogtam"Éretségi után"

"Nem mielőtt nem állsz készen"mondta biztosnak érzezve magát"És határozzottan addig nem még fenyegetve érzed magad"

Nem válaszoltam.Nem voltam képes vitatkozni.Pillanatnyilag ugy tünt nem találom az elkötelezetségeimet.

"Ott"Megcsókolta a homlokomat."Ne aggódj emiatt"

Kacagtam egy bizonytalan kacaj"Semmi csak a küszübün álló katasztrófa"

"Értem"

Még mindig az arcom nézte várva h mikor oldodok fel.

"Kérdezhetnék valamit?mondtam.

"Bármit"

Haboztam beleharaptam az ajkamba aztán megkérdeztem azt ami még agasztott.

"Mit kapok éretségire Alicetől?"

Kuncogott"Úgy néz ki szerzett nekünk két hangverseny jegyet."

"ez jó" Annyira megkönnyebbültem ,majdnem elis mosolyodtam."Tacomaban van a koncert,egy lapon láttam múlt héten,azt

gondoltam hogy ez tetszene emlékszem amikor mondtad hogy az egy jó CD volt."

"Ez egy jó ötlet , köszönöm!"

"Remélem még nem kelt el minden jegy."

"Azt gondoltam ezzel számoltam.Tudnom kellett volna."

Sóhajtottam.

" Van még valami amit meg szerettél volna kérdezni?"mondta.

-Te aztán tudsz mindent…- sóhajtottam újra.

-Kiválóan tudok olvasni az arcodból, sokat gyakoroltam. Kérdezz.

Lehunytam a szemem, s szorosan Edward mellkasához bújtam, hogy ne lássa az arcom.

-Nem akarod, hogy vámpír legyek.

-Persze, hogy nem akarom-mondta ki gyengéden- Ez nem kérdés volt.

-Hát…nagyon aggódom… hogy miért nem akarod?

-Aggódsz?- kérdezte csodálkozva.

-Elmondod nekem az igazat? Nem fogok megsértődni.

Síri csend támadt, éreztem, hogy gondolkodik a válaszon.

-Ha válaszolok a kérdésedre, akkor elmondod nekem, hogy miért érdekel?

A mellkasába bólintottam.

Nagyot sóhajtott a válasza előtt:

-Bella, a te életed sokkal jobban is alakulhatott volna. Tudom, hogy hiszel abban, hogy van lelkem, de én egyáltalán nem

vagyok erről meggyőződve.

 Nem kockáztathatom a te…-lassan becsukta a szemét- Ha ezt megengedném neked… hogy az legyél ami én vagyok… csak

azért, mert sose akarlak elveszíteni…

 ez egy nagyon önző cselekedet lenne a részemről, a legönzőbb, amit csak el tudok képzelni.

 Mindennél jobban, szeretném, szeretnélek magamnak, de neked többre van szükséged. Neked többet szeretnék. Megadni

magam a saját önzőségemnek… az bűn lenne.

 Ez lenne életem legönzőbb döntése, még ha örökké is fogok élni. Ha… létezne számomra akármilyen módszer, hogy

emberként élhessek veled, bármit megtennék, bármi áron.

Továbbra is mozdulatlanul ültem, s próbáltam feldolgozni az előbb hallottakat.

Edward úgy gondolta, hogy önzően viselkedik…

Éreztem, ahogy széles mosoly ül ki az arcomra.

-Akkor… nem attól félsz, hogy nem fogsz…engem szeretni úgy, mint ahogy most szeretsz… tudod, amikor már nem leszek se

ilyen puha, se ilyen meleg… és az illatom is megváltozik? Te tényleg velem akarsz lenni attól függetlenül, hogy mivé válok?

Hangos sóhajtást hallottam.

-Te komolyan azért aggódtál, hogy nem fogsz nekem többé tetszeni?-háborodott fel.

 De elnevette magát, mielőtt válaszolhattam volna. "Bella, ahhoz képest, hogy jó megérzőképességgel rendelkezel egy

emberhez képest, néha olyan butaságokat tudsz mondani!"

Tudtam, hogy az ő szemében butaságnak tűnik, de nagyon megkönnyebbültem. Ha tényleg velem akar lenni, akkor akármin át

tudok menni…valahogy. Az ’önző’ szócska hirtelen olyan káprázatosan szépnek tűnt. -

"Nem hinném, hogy el tudod képzelni, mennyire könnyebb lesz nekem minden, Bella" – mondta egy hajszálnyi jókedvvel a

hangjában- "amikor nem kell majd minden erőmmel arra koncentrálnom, hogy nehogy véletlenül megöljelek. Mondjuk,

természetesen lesznek olyan dolgok is, amiket biztosan hiányolni fogok. Például ezt…"

Mélyen a szemembe nézett és hihetetlenül lágyan megsimogatta az arcomat. Éreztem, ahogy lassan kezdek elpirulni. Edward

lágyan nevetett.

-" És a szíved dobogását.-" komolyra fordította a szót, azonban még láttam az arcán halvány mosolyát- "Ez életem

legcsodálatosabb hangja. A hallásom annyira megszokta, hogy meg merek neked esküdni, hogy kilométerekről is könnyen

felismerném. De mindez nem fontos. Csak ez,"-mondta, s két hideg kevével az arcomhoz ért- "Te. Téged akarlak megtartani.

Te mindig az én Bellám maradsz, még ha egy kicsit kevésbé halandóvá is válsz…"

Sóhajtottam és megelégedetten csuktam be szemeimet a kezeiben.

"Most válaszolsz a kérdésemre?Az igazságot ne kiméld az érzéseimet?" kérdezte.

"természetesen"vágtam rá rögtön szemeim kipattantak.Mit akarhat?!

Lassan mondta a szavakat"Te nem akarsz a feleségem lenni."

A szivverésem megállt,előtőrt egy érzés.Egy hideg verejték cseppet éreztem a nyakamon és a kezeim jéggé dermedtek.

Várta és figyelte a reakciómat.

"Ez nem kérdés"Suttogtam végül.

Lesütötte a szemeit,hosszu árnyékokat hajított és leeresztette kezeit.

"Aggódtam amiatt miért éreztem olyannak a tekintetét.Megprobáltam nyelni egyet.

"Semelyiksem egy kérdés volt"Suttogtam.

"kérlek Bella."

"Az igazság?"kérdeztem hansulyozzva a szavakat.

"Természetesen.Tudni akarom bármi is legyen az."Vettem egy mély lélegzetet."Nevetni  fogsz rajtam"

A szemei velvillantak, megrázkodtam. " Nevetni?"Ezt nem tudom elképzelni."

"Majd megérted"Motyogtam aztán egy nagyot sóhajtottam.Az arcom fehérből hirtelen vörös lett, lángolt a bosszuságtól.

"Rendben,Lehet neked viccnek fog hangzani de igazán! ez annyira igazságos...annyira...(soembarrassing !) Ismertem be és

ismét az arcom a mellkasába temettem.

Volt egy röpke szünet...

"Nem én következtem"

Hátradöntöttem a fejem és dühössen néztem rá, zavart ami arra késztetett engem hogy kitörjek.

"Én nem az a lány vagyok,Edward.Aki amint kikerül a középiskolából rögtön férjhez megy az épp aktuális barátjához  mint

valamennyi kisvárosi fajankó.Tudod milyen emberek gondolják ezt?Ráébredsz már hanyadik században vagy?Az emberek

nem házasodnak 18 évesen.Nem az okosak,felelősek,érett emberek! Én nem az a lány készülök lenni.Ez nem az aki

vagyok..."Elcsuklott a hangom ahogy engedtem ki a gőzt.

Edward arcán lehetelen volt olvasni  ahogy gondolkodott a válaszomon.

"Ez minden?"kérdeze végül.

Pislogtam"Ez nem elég?"

"Ez nem te vagy...Lelkesebb vagy a halhatalanságért mint  én?"

Azután bár éreztem , hogy nevetni fog miközben én idegrohamot kapok.

"Edward!!"Ziháltam."És itt...mindig....azt gondolom....te....annyira...okosabb vagy mint én!"

A karjaiba vont és éreztem ahogy nevet rajtam.

"Edward!"Mondtam miközben  sikerült világossabban kicsit több erőfeszítéssel beszélnem.

"Nincs örökké nélküled.Nem szeretnék egy napot se nélküled.

"Nos ez megkönnyebbülés."

" Azért jó érteni.És értem a perspektivád,Bella, tényleg azt teszem.De nagyon tetszene ha megprobálbál tapintatos lenni.

Akkora kijózanodtam,úgyhogy bólintottam és igyekeztem hogy távol tartsam rosszalló tekintetét.

Arany szemei hipnotikusak lettek ahogy birtokoltak engem.

"Látod Bella,én mindig az a fiu voltam.Az én világomban már férfi voltam.Nem kerestem a szerelmet"-"Nem Túlzottan lelekes

voltam a katonaságtól a háboru dicsőségére gondoltam csak amikor leendő újonc voltam.-De ha megtaláltam volna..."

Szünetett tartott miközben oldalra döntötte a fejét.

"Készültem volna megmondani ha találtam volna valakit de nem tettem. Ha megtaláltalak volna téged ez  nem lett volna

kérség hogy jártam volna el. Az a fiu voltam aki-amint felfedezett rájött mit keresett-a térdére tette a kezeit.

"Ráadásul örökkévalóságig akartalak volna téged a szavak nem is tudják kifejezni mennyire."rám mosolyodott.

Szemmeimmel bámultam fagyos tekintetét.

"Lélegezz, Bella." Emlékeztetett miközben mosolygot.Lélegeztem.

"Látod az én oldalam mostmár egy kicsit is ,Bella?"

Néhány másodperc után, tudtam.Láttam magam egy hosszú szoknyában és egy magas nyaku bluzban feltüzött hajjal.Láttam

Edwardot  öltönyben kezében egy csokor vadvirággal ült mellettem a tornácon.Megráztam a fejem és nyeltem egyet.

" A dolog, Edward."mondtam remegő hangon elkerültem a kérdést."Az gondolataimban, A házasság és az örökkévalóság  nem 

feltétlen kölcsönös. És mióta az én világomban élünk talán haladnunk kellenne a korral ha érted mire gondolok...."

" De másfelől"szegült ellen."Hamarosan magad mögött hagyod az időt.Ugyhogy egy helyi kultura mulandó vámja ennyire

befolyásolná a döntésed?"

Összehuztam az ajkaim."Mint amikor Rómában?"

Nevetett rajtam" Nem kell igent vagy nemet mondanond ma, Bella. Jó megérteni mind a 2 oldalt, nem úgy gondolod?"

" A feltételeid?"

"Valójában lenyugszom.Látom az álláspontod Bella, De ha azt kérded tőlem hogy változtassalak olyanná mint amilyen én

vagyok..."

"lá,lá,la-lá" dudoltam egy mély lélegzetvétel alatt. Meg fogok házasodni márciusban, de ez inkább ugy hangzott mint egy

gyászmenet.

Az éjszaka álmatalnul telt , majd reggel az éretségi nyilvánvalóvá vált számomra.Egy halom tanulnás vár még a végéig,tudtam

 nem állhatok meg féuton az elvesztett napok miatt.Mire lementem reggelizni Charlie már elment.Hagyot egy lapot az asztalon

amin emlékeztetett hogy  mit is kell vegyek. Reméltem ,hogy a hirdetés a koncertről még futott, kellett a telefonszám hogy

megszerezzem azokat a hülye jegyeket.Ez nem látszott meglepetésnek csak egy ajándéknak inkább.Természetesen,

megprobáltam meglepni.Alice miatt ez nem volt a legfényesebb terv.Átlapoztam a szorakozás rovatba de egy vastag kiemelt

főcím megragadta a tekintetem.

Elfogott a félelem ahogy közelebb hajoltam hogy elolvassam a címlap sztorit.

TERRORBAN TARTJÁK SEATTLE-T A GYILKOSSÁGOK

Ez kevesebb mint egy évtizede mióta Seattle városa volt a vadászterülete a legtermékenyebb sorozat gyilkosnak aki valaha is

előfordult az Egyesült Államok történelmében.Gary Ridgway , a zöld folyói gyilkos, akit 48 nő megnyilkolásán találtak

bünösnek.És most Seattle-nek  szembe kell néznie egy újabb rémísztő szörnnyel.A rendőrség nem nevezi egy újabb keletű

sorozat gyilkos munkájának az ember őléseket és eltünéseket.Nem még,legalábbis.Vonakodnak hogy a mészárlást egy egyén

vitte volna véghez.

Ez a gyilkos-ha valóban  egy személy -Egyedüli felelőssé tehetnék az elmult 3 hónap eltünéseiért és 39 összekapcsolt

gyilkosságért.Összehasonlítva Ridgway 48 emert ölt meg 21 éves szakasza alatt.

Ha a gyilkosságokat egy  emberrel kapcsolják össze akkor ő az amerikai történelem legveszedelmesebb gyilkosa.

A rendőrség azt is feltételezi hogy banda tevékenységek is szerepet jétszanak.Ez az elmélet támogatja az áldozatok számát de

ugy tünik nem minta alapján követik el őket. Jack a Rippertől egészen Ted Bundy-ig  a sorozat gyilkoságokat csatolják egy

hármas kombinációhoz kor,nem ,faj.Ebben a bünözési hullám áldozatai 15 éves kitüntetett diák  Amanda Redd egészen a 67

éves visszavonult postásig Omar Jenksig.Áldozatok közt 18 nő és 21 férfi van.Az áldozatok faji szempontból

különbözöek:kaukáziusi,afrikai, amerikaiak,spanyolok és ázsiaiak.A kiválasztás véletlen szerünek tünik.

Ugy tünik az idniték a gyilkosságokra nem más okok miatt van csak vadászat.Tehét miért nem utal semmilyen

előzmény,elképzelés a sorozat gyilkossra?Elég hasonlóság van a "modus operandi"ban hogy kilehessen zárni a rokon

bünteteket.

Minden áldozat égett volt és csak fogminta alapján sikerült azonosítani őket.Valamit használt a gyorsítháshoz, mint benzin vagy

alkohol de nincsenek nyomok erre utalóan még.A testeket nem rejtették el mindet gondatlanul kisérlet nélkül otthagyták.

Borzalmasabb hogy az áladozatok maradványai mutatják a brutális erőszak bizonyítékait-a csontok összekuszálva

,eltörve-amit a birósági orvosszakértők hiszik azelőtt történt ami rámutat a sorozatosságra minden bizonyíték mentes kivéve a

nyomokat.

Nincs újlenyomat, gumi abroncs nyom, hajszál.Nem voltak az eltünésekben gyanús észlelések.Ott vannak az eltünések

maguk-az áldozatok egyikét se nézték könnyű célpontnak.Egyikük se szökevény vagy hajléktalan akik könnyen eltünnek és

nem hiányoznak senkinek.Az áladozatok eltüntek otthonaikból, négy emeletes lakásból, egészség klubból és esküvői

fogadásról.Talán a leg meghökkentőbb:A 30 éves amatőr bokszoló Robert Walsh aki moziba ment a ranidján a film kezdés

után a nő szembesült hogy Rob már nincs mellette. A testét mindössze 3 óra mulva megtalálták miko a tűzoltókat hívták az

égő szemét szinhelyére Drumpster-be  20 mérföldre onnan.Egy másik példa a gyilkosságokra: minden áldozatt éjjel tünt el.

És a legagasztóbb példa?Gyorsulás. Az ember ölések közül 6 az első hónapban majd 11 a második hónapban történt.Egyedül

az utolsó 10 napban 22 gyilkosság történt.A rendőrség nem került közelebb az első test megvizsgálása után se a felelős

társasághoz.A bizonyítékok ellentmondóak, a darabok elborzasztóak.Egy gonosz banda vagy egy vadul élénk sorozatgyílkos?

Vagy valami más amire még a rendőrség nem gondolt még?

Csak egy következtetés vitathatatlan: Valami visszataszító csekészi be Seattle-t.

Háromszor probáltam elolvasni  az utolsó mondatot a remegő kezeim miatt.

"Bella?"

Öszpontosítottam Edward hangjára bár csendes ámde nem volt váratlan mégis zihálni kezdtem.Az ajtófélfának

dőlt,szemöldökei összetartottak.Akkor hirtelen az oldalamon termett és megfogta a kezem.

"Megdöbbentetttelek? Sajnálom. Kopogtam..."

"Nem ,nem" mondtam gyorsan." Ezt láttad már?" kérdeztem rámutatva a papírra.

Megráncolta homlokát ....

"Nem láttam még a mai híreket.De tudtam hogy ez rosszabb volt.Tennünk kell valamit....gyorsan"

Nem tetszett ez.Utáltam mindent ami lehetőséget add rá, bárki vagy bármi is volt Seattle.-ben, kezdett megijeszteni.

De az elképzelés arról hogy a Volturi jött az rémített meg csak igatán.

"Alice mit mond?"

"Ez a baj" keményebben megráncolta szemöldökét." Alice nem lát semmit... Bármit is csinált fél tucatan vagyunk

átvizsgálni.Kezdi elveszteni a bizalmat. Ugy érzi már el is vetsztette.

A szemeim tágra nyiltak"Ez megtörténhet?"

" Ki tudja?"Senki se tanulmányozta....de kételkedem ebben.Ezek a dolgok nem tünnek el idővel.Nézd Aro-t és Jane-t.

"Akkor mi a baj?"

"Önmagát valóra váltó jóslat, gondolom...Megprobálunk addig várni még Alice nem lát valamit....de ő nem lát semmit de mi

nem fogunk addig menni még ő nem lát valamit.Nem tud minket ott látni.Talán vakon fogjuk csinálni."

Remegtem"NE"

"Ragaszkodsz hozzá hogy ma menj suliba? Pár nap van már csak hátra a végéig.nem mondanak nekünk semmi újat."

"Azt hiszem kibirok egy napot suli nélkül.Mit fogunk tenni?"

"Beszélnem kell Jasper-rel."

Megint Jasper.Ez furcsa volt.A Cullen családban Jasper mindig háttérben volt nem a középpontban.Ez volt a feltevésem ,hogy

csak Alice miatt volt ott.Azt éreztem hogy bárhová követné Alice-t de ez az életvitel nem az első választása volt.MIindenesetre

nem láttam még Edwarot Jaspertől függeni.Azon töprengtem mit  jelenthet Jasper szakvéleménye.Nem igazán tudtam valamit

is Jasper történetéről,csak hogy valamerről délről érkezett mielőtt megtalálta Alice.Néhány okból Edward mindig megijedt

mikor feltettem kérdéseket az legujabb testvéréről.És mindig megvoltam félemlítve a magas,szőke vámpír által aki úgy nézett

ki mint egy tünődő filmcsillag akit nyiltan kérdeztek.

Amikor a házba mentünk ott ott találtuk Carlise-t ,Esme-t és Jaspert aki híreket olvasta ,de olyan halkan beszélt , hogy

számomra érthetetlen volt.Alice szökkent a lépcső alsó fokára arckifejezése elkedvtelenített.

Ahogy besétáltunk, Emett baklatott  a konyha ajtón keresztül és külsőleg nem látszott nyugtalannak.Emettet semmi se

zaklathatta fel.

"Hé,Edward.Lógsz Bella?' vigyorgott rám.

"Mindketten azok vagyunk". Emlékeztette Edward.

Emett nevetett"Igen, de neki ez az első középiskolája, még a végén valamit kihagy."

Edward szemeit forgatta de különben figyelmen kivül hagyta kedvenc testvérét.Odadopta a papírt Carlise-nak.

"Láttad,hogy fontolgatják hogy sorozat gyilkos -e?"

Carlise sóhajtott." Két specialista vitatja minden reggel a CNNen ezt a lehetőséget."

"Nem engedhetjük meg hogy ez folytatódjon"

Egy sziszegész vizhangozott az emelettről a lépcső irányába.

"Ő olyan pesszimista" Emett magában motyogta.

Edward egyetértett Emettel." Muszály lesz mennünk valamikor"

Rosalie a megjelent és lassan ereszkedett le.Az arca kifejezéstelen és sima volt. Carlise megrázta a fejét.

"Érintett vagyok.Azelőtt soha nem kevertük bele magunkat efajta dolgokba.Ez nem a mi ügyünk.Nem a Volturi vagyunk."

"Nem akarom hogy idejöjjön a Volturi" Mondta Edward."Sokkal kevesebb reakcióidőt add nekünk".És azok az ártatlan Seattle-i

emberek mind." mormogta Esme."Nem lenne helyes hagyni őket így meghalni."

"Tudom" sóhajtotta Carlise.

"Oh" mondta élesen Edward miközben megfordította fejét hogy Jasper-re nézzen.

"Nem gondoltam arra.Értem."

"Igazad van, ennek így kell lennie. Az megváltoztatna mindent."

Én voltam az egyetlen aki zavartan bámulta őt de én voltam az egyetlen aki nem nézett ki bosszusnak.

"Azt gondolom, jobb lenne ha elmagyaráznád a többieknek."Mondta Edward Jaspernak." Mi lehet ennek a célja?"

Edward elindult miközben a padlóra nézett,belemerült a gondolatba.Nem láttam felkellni, de Alice ott volt mellettem.

"Miért kószál?" Kérdezte Jasper-t.

"Min gondolkodsz?"

Nem úgy tünt ,hogy Jasper élvezi a rivaldafényt.-Habozott ,minden arcot megfigyelt a körben.-mindenkiét.

Mozdultam hogy haljam mit szeretne mondani-és akkor a szemei megálltak az arcomon.

"Zavart vagy."mondta nekem csendesen mély hangján.Nem kérdése volt a feltevésben.Jasper tudta mit érzek, mit érez

mindenki...

"Mind zavartak vagyunk" vigyorgott Emett.

"Adj nekik időt hogy türelmesek legyenek."mondta Jasper.'"Bellának szintén értenie kellene.Ő most egy közülünk."

Meglepetés ként értek  a szavai.Az utolsó szülinapom óta mikor megprobált megölni, nem fogtam fel hogy törödik velem.

"Mennyit tudsz rólam,Bella?"kérdezte Jasper.

Emett szinészien sóhajtott,és lehuppant a kanapéra hogy eltulzott türelmetlenséggel várjon.

Jasper Edwardot bámulta aki felnézett hogy találkozzon tekintetük.

"Nem" válaszolta Edward a gondolatára."

"Biztos vagyok benne hogy értem miért nem mondtad el neki a történetet.De azt feltételezem ,hogy most hallania kell ezt."

Jasper elgondolkodva bólintott,aztán elkezdte tekergetni elefántcsont szinű pulloverjének újját.

Néztem, kiváncsian zavarosan, megprobáltam kitalálni mit csinál.A mellette lévő lámpához nyomta a csuklóját és a villanykörte

fényébe és egy domború félhold alaku jegy lett sápadt bőrén.

Beletelt pár percbe mire megértettem hogy ez a jegy miért tünt nekem ismerősnek.

"Oh" ütésszerűen lélegeztem."Jasper neked pontosan ugyan olyan sebhelyed van mint nekem."

A kezemmel kecsegtettem,az ezüstös félhold akiemelkedőbb volt az én krémbőrömön mint az ő sápadt bőrén.

Jasper halványan mosolygott."Nekem sok ilyen sebhelyen van mint a tied.Bella."

Jasper arca olvashatatlan volt ahogy pulóvere újját egyre csak feljebb huzta.

Előszőr a szemeim nem értették a a szövet jelentését ami vastagon rétegzödött a bőrén.Görbe fél holdak cikkcakkos tollas

mintában ugymond fehér fehér alapon ami csak akkor volt láttható ha az izzó lámpa fénye kiemelte és árnyékot vettett

bőrére.És akkor megfogtam  amaz egyéni félhold alaku mintát a csuklóján...a kezemben.

Visszaemlékeztem a saját kicsi,magányos sebhelyemre.-és eszembe jutott hogy szereztem ezt.Engem bámultak James fogai

örökre a bőrömön.

Ziháltam miközbe rá bámultam"Jasper mi történt veled?"....

 

 

 

Oldal: 12.fejezet
Twilight-New Moon-Eclipse-Breaking Dawn - © 2008 - 2024 - minden-ami-twilight.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat